Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története / 21–56. o.

A Hunyadi család levéltárának története . 31 keztében a két kis brandenburgi őrgrófság önállósága megszűnt és beolvadtak Bajorországba. Ennek a fontos közjogi eseménynek következményeként az ansbachi levéltár egy része — köztük az át nem adott magyar oklevelek, valamint a magyarországi, erdélyi, szlavóniai és sziléziai vonatkozású iratok — 1821-ben a müncheni Königliches Bayerisches Reichsarchiv-ba kerültek,*

5 ahol a lajstromozott magyar oklevelek külön egységet alkottak, az iratok viszont a Brandenburger Literalien című állag részeként kezeltettek. 2. Az oklevelek második részének cseréje Amikor Pauler Gyula az Országos Levéltár újjászervezése érdekében az 1870-es éveik első felében európai tanulmányutat tett, a müncheni állalmi levéltárban rátalált erre a magyar történetírás szempontjából elsőrendűen fontos levéltári anyagra. Fraknói Vilmos a Paulertől szerzett 'értesülés alapján Münchenben levéltári kutatásokat végzett, s megállapította, hogy az addig általános közhiedelemmel ellentétben a Hunyadi levéltár 1786-ban nem került teljes egészében vissza Magyarországra, hanem a Hunyadi—Brandenburgi levéltárnak igen tekintélyes része található még Münchenben. E levéltári anyagról Fraknói a Magyar Történelmi Társulat 1877. május 3-i ülésén, számolt be, smindjárt kilátásba helyezte az érdeklődőknek, hogy ez a levéltári anyag is vissza fog kerülni, mert ennek érdekében a kormány már lépéseket tett.

66 Fraknói, aki ékkor a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának őre (a mai Országos Széchényi Könyvtár vezetője) volt, szolgálati úton — a Múzeum igazgatója útján — előterjesztést tett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak annak érdekében, hogy a Münchenben maradt értékes levéltári anyagot, amely „548 lajstromozott és több ezerre menő lajstromözatlan oklevélből, levélből és számadásokból" áll, csere útján szerezzék meg a Nemzeti Múzeum levéltára részére. Csereként a Múzeum kézirattárából 237 egységet ajánlott fel. E 13—18. századi kéziratokat Jankovich Miklós Augsb-urgban és Müncheniben vásárolta és az ő gyűjteményével kerültek a Nemzeti Múzeum tulajdonába. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1877. június 8-i javaslatát Tisza Kálmán miniszterelnök már június 13-án továbbította a közös Külügyminisztériumnak.

67 A javaslatra viszonylag hamar megérkezett Münchenből a válasz. A közös Külügyminisztérium szeptember 24-én arról értesítette a magyar miniszterelnököt, hogy a bajor kormány „a felajánlott csereanyagot nem tartja elég értékes pótlásinak", s „azt állítja, hogy magyarországi tudományos intézetekben mindenesetre mlég több Bajorországot érdeklő értékesebb okmány is van, melyek az esetleg létesítendő cserénél a. bajor kormány részéről is figyelembe volnának vehetők". A miniszterelnökség 27-én 65 Günther Schuhmann nürnbergi levéltári tanácsos szíves közlése. 98 Századok 1877. 459—461. 1. Hogy a társulati ülés 1877. május 3-án volt,- lásd Tagányi Károly előadói fogalmazványát. (OL irattára 240/1924, 115/1911. 2. ív 3. oldal.) 87 A VKM 12375/1877. sz. előterjesztésének tisztázata és a miniszterelnökség 1212/1877. sz. átiratának fogalmazványa: OL Miniszterelnökségi Levéltár, Miniszterelnökség. A központilag iktatott és irattározott iratok (a továbbiakban: K 26) 1910: XLI. 4311, 1212/1877. — Fraknói úgy gondolta, hogy Károly Frigyes (!) őrgrófnak, amikor kiszolgáltatta 1786-ban az 1166 oklevelet, „valószínűleg nem volt tudomása arról, hogy a plassenburgi levéltárban egészen ugyanazon eredettel és természettel bíró még számosabb magyarországi iratok találtatnak, melyek miután 1810-ben az ansbachi őrgrófság Bajorországba kebeíeztetett, a müncheni kir. levéltárba jutottak".