Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Tóth Andrásné Polónyi Nóra: A magyar állami műszaki szervezet kezdetei / 207–232. o.

A magyar állami műszaki szervezet kezdetei 217 ságúnak ítélt műszaki vállaílkozásokra való megbízásait, melyek megvalósítására a magyar kamara állandó alkalmazású építőmestereinek szaktudása már nem volt elegendő. 1736-tól a hadi és gazdasági szempontból egyaránt jelentős lipótvári—karkóczi út építését végezte, 1746-ban pedig a magyar kamara utasítására a komáromi uradiallom műszaki-gazdasági átszervezésének munkáját indította meg.

33 Ez utóbbi vállalkozásnak arányai s a műszaki-gazdasági szempontokat egyaránt átfogó programja miatt, önmagában i's nagy fontoisisaga van. Jelentőségét azonban ezen túl, csak akkor értékelhetjük kellő módon, ha felderítjük azokat, a tényezőket, melyek létrehozását indokolták s megvizsgáljuk a következményeket, melyeket megvalósítása után előidézett. Az előbbi szempontot figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy az osztrák kormányzat magyarországi politikája pénzügyi-gazdasági programjának bevezetését ezek, az uradalmak modernizálására irányuló törekvések jelzik. Céljuk az volt, hogy az osztrák iparosítás érdekében a magyarországi nyersanyagpiac fejlesztését szolgálják. Ennek érdekében különböző természetű mezőgazdasági reformok alkalmazásával próbálkoztak Magyarországon, többek között az elavult gazdasági módszerekkel dolgozó uradalmak modern szempontok szerinti átszervezésével, annál is inkább, mivel ezek pénzügyi szempontból a kincstár számára nem jövedelmeztek a kívánt mértékben.

84 Ezeket a maguk korában nagyszabású vállfallkozásokat minden esetben változatos műszaki és gazdiasági jellegű munkálatok vezették be, melyek irányelveit a század negyvenes éveitől kezdve a magyar kamara kebelén belül alakult „Gazdasági bizottság" (Comissio' oeconomica) határozta meg. A gazdasági szempont fokozott jelentőségének felismerése vezetett 1747-ben e bizottság megszervezéséhez, mely ettől kezdve közel harminc éven keresztül az összes e körbe tartozó ügyek közvetlen intézője és irányítója volt.

35 A, karnaüra a kapcsolatot Miikoviny-vel a Gazdasági Bizottságon keresztül vette fel, és a Bizottság dolgozta ki az utasítást is a komáromi kamarai uradalom újjászervezésére vonatkozóan. Az 1746. szeptember 2-án kelt, nyolc pontból álló In'structio az uradalom nagy részét elárasztó mocsarak kiszárítását tűzte ki a munkálatok fő céljául, hogy ezzel a művelhető földek arányát lehetőséghez képesít a legnagyobb mértékben növeljék. Ezenkívül az egész uradalom geometriai felvételének elkészítését is elrendelte, valamint az uradalom összes jövedelemforrásaiinlak racionális kihasználására vonatkozó módszerek kidolgozását. Vagyis végső főkoin, mindezeket a részleteket egybefoglaló olyan muiszaki és gazdasági irányú javaslat felterjesztését, amelynek következtében az uradalom jövedelmezősége jelentős mértékben emelkedik. A feladat fontosságának kihangsúlyozása végett, az Instructiohoz tartozó» Decret még ezen túl is nyomatékosan Mikoviny figyelmébe ajánlja az új béren33 Ben. res. 1746. jún. 22. 34 „Dispositio qualiter cameralis districtus . . . pro moderno rerum statu administrandus sít" c. alatt a Kamarai Levéltár Instructiones c. gyűjteményében pl. már a század 30-as éveitől kezdve számos ilyen javaslatot találunk az ország kamarai uradalmaira vonatkozóan. 35 Iratai az 1747—1772. évekből. A tanácsüléseknek általában hét résztvevője volt, akik közül egy elnök, két tanácsos és egy titkár töltötte be a fontosabb szerepeket. Az ülések tárgya az egyes kamarai uradalmak jószágkormányzóinak jelentései alapján különböző gazdasági kérdések megvitatása. v