Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Bertényi Iván: A nádori és az országbírói ítélőmester bírósági működése a XIV. században / 187–205. o.
A nádori és az országbírói ítelőmester bírósági működése a XIV. században 197 Ezen oklevél nem pusztán azért érdekes, mert Hajnik és Eckhart feltételezésénél egy fél, ifi. több minit egy egész századdal korábbi előfordulása a közvetlenül az ítélőniesterhez intézett királyi parancsleveleknek. Tartalmából tájékoztatást nyerünk az ítelőmester ténykedésének fontos mozzanatairól: a nádor bíróságán a felek az ítelőmester előtt tárgyaltaik a kiegyezésről, ő előtte olvastak fel a tervbe vett, megegyezés szövegét, ő adta ki a nádor nevében szóló oklevelet, s a király parancsára neki kellett a pert a következő nyolcadra halasztania, s főnökéről, a nádorról még csak említés sem tétetik az oklevélben. 1391-ből újabb igen: érdekes oklevelünk van a nádori ítelőmester szerepléséről: Uzsai Márton nádori ítelőmester Mária királynőhöz intézett levelében jelenti, hogy a királyi kápolnaiispán útján közölt utasítására,. amelyben a királynő megparancsolta, hogy a Rozgonyi Oszvald és a Zudar testvérek közt folyó pert ő elébe terjessze fjei, a felperest és az alperesek ügyvédjét a királynő előtti megjelenésre utasította. Ebbein a levélben sem esik szó arról, hogy az ítelőmester a nádorral tárgyait volna a királynői parancsról, vagy hogy a nádor egyáltalán tudott volna az egész ügyről valamit: az ítelőmester ismét teljesen önállóan járt el, ami — az előbbi oklevélhez hasonlóan — 'azt bizonyítja, hogy a nádori szék előtt folyó pereket ő tartotta nyilván, s a perfolyam egyes fázisait is ő intézte. Ez utóbbi oklevélen ráadásul a királynőhöz intézett jelentésen — főnöke pecsétjének az odaillesztése mellett — aláírása is szerepel. 58 Ez utóbbi azért érdemel különösebb figyelmet, mert az ítelőmester által vállalt felelősséget dokumentálja, másrészt, mert — eddigi isimereteink szerint — a kiteljesült feudalizmus korában elterjedő aláírásnak egyik első előfordulása : 5e / a a szakirodalom a magyarországi okleveleken az aláírások megjelenését a XV. század közepén jelzi csak, s ekkor is elsősorban a király és az alkancellár aláírásáról emlékezik meg. 67 1377-ben a nádori protonotárius néhány társával együtt nádori gyűlést is tartott: Tamás, nádori ítelőmester Frank Vas megyei ispán, Simon királynői kancellár és két társuk arra kap parancsot, hogy az általuk hamarosan tartandó Sopron megyei nádori gyűlésen a congregatio szokása szerint szolgáttasGeorgy martiris ob domine regine genetricis nostre et Baronum nostrorum absentiam" .. . „sub earum pristinis statibus prorofgare] iussimus"... Elmondja, hogy István és Gábor az ő családjának a szolgálatában voltak és ezért nem tudott János a nevükben felelni „Ideo vestre fidelitati firmo sub precepto mandamus et committimus, quatenus praemissam causam et recitationem pacis inter prédictas partes habitam sub priori suo statu, in quo ad dictas octavas festi santi Georgy devenit, absque omni gravamine responsione predicti Johannis fily Stephany in absentia eorumdem filiorum Petri facta, modo quo supra penitus non obstante, ad octavas festi beati Jacobi apostoli proxime affuturis debeatis prorogare" .. „Utteris etiam palatinalibus per vos in contrarium datis non obstantibus in hac parte" ... — Dl. 49290. — További példák a közvetlenül az ítélőmesterekhez intézett parancslevelekre: 1375-ből Fejér CD IX/7. 374—376. 1., 1393-ból: ZsiO I. 2904. stb. sz. 56 Az aláírás: Martinus de Wsa prothonotarius domini palatini — Dl. 7673. Regesztája: ZsiO I. 1894. sz. 58 / a Aláírása mellett nem szerepel a „manu propria" kifejezés, s így egyáltalán nem biztos, hogy saját kezű az aláírás. — Aláírással egyébként már 1381-ben is találkozunk. Erzsébet királynénak férjéhez intézett oklevelén, de itt a királyné nevének csak a siglája szerepel. „E. regina Hungáriáé consors vestra". — "Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli Losonczy Bánffy család történetéhez. Bpest 1908. (a továbbiakban: Bánffy) I. 360. 1. 57 Szentpétery 189. 1. — Márton ítelőmester aláírása itt nem egy örökérvény igényével készült oklevélen, hanem inkább egy „pro domo" (ill. pontosabban „pro curia") készült feljegyzésen szerepel, s így jogbiztosítékot senki számára nem jelenthetett.
