Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Surányi Bálint: Pozsonyi bíródinasztiák a XIII–XIV. században / 173–186. o.
178 Surányi Bálint A pozsonyi bíródinasztiák leszármazási viszonyainak, és az egyes bírák magánvagyona jellegének tisztázása lévén célunk, nem térünk ki mindazokra a szerződésekre, intézkedésekre, amelyek a város nevében — s láthatólag a gazdag patríciusok érdekében — Jakab bíró személyéhez fűződnek. Ezek közül csupán hármat említünk, amelyek éppen családi vonatkozásuk miatt érdekesek. Deprecht fia Jakab bíró testvére, Márton — mint láttuk —, pozsonyi kanonok volt. Ezt a funkcióját megtartva előbb dömösi prépost lett, majd az 1340-es. években ezen kívül még Guillelmus de Pusterla de Mediolanö pozsonyi prépost vikáriusa, a prépostság adminisztrátora is volt. A pozsonyi káptalan élére ilyen formán a városbíró édestestvére került. Ez alkalmat adott arra, hogy a káptalan és a város között levő függő ügyeket rendezzék. így 1345-ben a város nevében Jakab bíró, a káptalan nevébeR Márton kanonok, préposti vikárius kiegyeznek a város területén levő káptalani szőlők után fizetendő terragium ügyében, amelynek fizetését a polgárok három év óta elmulasztották, s ezzel a kiközösítés sorsára jutottak. 32 1347-ben pedig Márton kanonok Jakab bíró kérésére megújítja a pozsonyi plébánosválasztásra vonatkozó korábbi megállapodást, mely szerint a város plébánosát a káptalan kanonokjai közül választja, s a megerősítés joga a préposté. 33 Ám egy Márton kanonok vikáriusságának megszűnte után keletkezett oklevélből megtudjuk, hogy a káptalan és a város közötti összhang nem annyira a kölcsönös előnyökön, mint inkább a két testvér személyes érdekein alapult. Mártont a vikáriusságban Péter őrkanonok követte, aki már előzőleg is harcban állt Mártonnal, többek között a Hambato-hagyaték még mindig aktuális ügyében. 34 Egy e Péter vikárius által 1348-ban kiadott oklevélből megtudjuk, hogy Jakab bíró és a pozsonyi tanács Miklós fia Márton pozsonyi kanonokot választotta plébánosnak, s ezt Deprecht fia Márton megerősítette, a káptalan többi tagjai viszont ebbe nem akarván belenyugodni, ellentét keletkezett, ám a káptalan tekintetbe véve az emiatt őt fenyegető „Damna et scandala ac iacturas", valamint a bíró, a tanács és a polgárok érdemeit, végülis szentesíti a plébánosválasztást és a választással kapcsolatos általános megállapodást. 35 ' A megbékélés alkalmából á tanács és a káptalan között különféle anyagi természetű ügyekben is megegyezés született. 36 Ami Deprecht fia Jakab vagyoni ügyleteit illeti, a legfontosabbakat már említettük: a pápai adószedéssel kapcsolatos szereplését, valamint tributumbérletét, Mint ebben az időben minden üzletelő polgár, Jakab is ingatlanokból szerezte jövedelmének egy részét. Már a fentiekből kiderül, Jakab alkalmasint eleve rendelkezett öröklött ingatlanokkal. Ezt azonban az 1330-as éveket megelőző időszakot illetően oklevelekkel bizonyítani nem tudjuk. 1333-ban említi egy oklevél Jakab bíró földjót a város körül. 37 Mint már szóltunk róla, két királyi adomány útján szerzett birtokáról maradt fenn dokumentum: az 1335ben kapott Prukról és az 1349-ben kapott Misérdről. 38 Egy 134l-es oklevélben arról olvashatunk, hogy Jakab bíró a pilisi apátság egy földdarabját birtokolja évi bér fejében. 39 Ugyanebben az évben a pilisi apát engedelmével Deprecht fia Jakab Hambato örököseitől megvásárolja egy Prukkal határos birtokukat, (amelyet a pilisi apáttól kapott Hambato „feudi titulo"), miután vállalja azokat az évi fizetési kötelezettségeket és a birtok eladásával kapcsolatos megkötöttségeket, amelyeket az apát követelt. 40 Két adatból arra következtethetünik, hogy Jakab bíró a város határán kívül különféle szőlők jövedelméből 'j* Fejér i. m. IX. 1. 340—3. 1. 33 Pozsony város levéltára. O.L. Filmtár. C. 42. 91. sz. 34 Péter őrkanonok a káptalan más tagjaival együtt már 1346-ban bevádolta Deprecht fia Mártont erőszakosságai és harácsolása miatt, így az eltulajdonított, évi 7 librát jövedelmező szőlő ügyében. (Fejér i. m. IX. 1. 404—7, 439—42, 1.) 85 Fejér i. m. IX. 1. 573—8. 1. 36 Fejér i. m. IX. 1. 604—5. 1. 37 Fejér l m. VIII. 3. 714—5. I. 38 Fejér i. m. VIII. 4. 49—50. 1., ill. An.O. V. 301—3. 1. 39 Békefi R.: A pilisi apátság története I. Pécs 1891. 335—7. 1. 4 « An.O. IV. 114—5. 1.
