Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Surányi Bálint: Pozsonyi bíródinasztiák a XIII–XIV. században / 173–186. o.

176 Surányi Bálint már előzőleg is viselte — a királlyal közeli kapcsolatot jelentvén közvetlenül is magyarázhatja, hogy Pozsonynak a magyar király fennhatósága alá való visszakerülésekor miért Deprecht fia Jakab került a bírói székbe, s Jakab bíró kérésére miért látta el oly bőven Károly Róbert Pozsonyt 1323-ban kiváltságlevelekkel, kiemelve a polgárok iránta való hűségét. Természetesen ennek a. mozzanatnak — a király és Jakab bíró között feltételezhető személyi kapcsolatnak — több okból sem tulajdoníthatunk túlzott jelentőséget. Először is más pozsonyi polgárok — így a XIII. században szereplő Ulrik fia Jakab bíró fiai — kiváltságleveleit is készséggel megerősítette a király. Másrészt Deprecht fia Jakab bírói szereplésének megszűnését nem magyarázhatjuk egyszerűen azzal, hogy Pozsony visszakerült az osztrák hercegek fennhatósága alá, s azok mint Károly Róbert bizalmasát eltávolították Jakab bírót, mivel 1326-ban — tehát még mielőtt a város ismét a magyar király igazgatása alá került volna — újra ő tölti be ezt a tisztséget.

17 Tehát Deprecht fia Márton kanonok-volta mindenképpen magyarázza testvérének a bírói székbe kerülését, királyi káplánsága pedig csak egy esetleges további magyarázati lehetőségre utal. 1326-tól a század közepéig Deprecht fia Jakab láthatólag folyamatosan a magisztrátus élén állt. Ezt ugyan nem lehet minden egyes évet illetően oklevelekkel közvetlenül is igazolni. A nagyszámú adat mellett azonban az a tény, hogy a kérdéses időszakból sem más hivatalban levő bíró neve nem maradt fenn, sem. pedig olyan néhai bírókat nem említenek, akiknek hivataliban létét ezen évek valamelyikében kellene elképzelni, a folyamatosságot szinte kétséget kizárólag bizonyítja. Itt kell megemlítenünk, hogy Ortvay tévedés folytán a szentkereszti cisztercita apát 1337. aug. 29-i oklevelében tanúként szereplő Jakab pozsonyi bírót

18 Miklósinak minősíti,

19 s ezáltal úgy véli, hogy Jakabot e

gy évre Miklós váltotta fel. Ez az elképzelés azonban — e szerint — nem helytálló. Más kérdés, hogy a többnyire csak „Jacobus" néven szereplő bíró valóban végig azonos személy-e, mindig Deprecht fiára vonatkozik-e. Egyes esetekben — így egy 1337-es, egy 1339-es, egy 1341-es és egy 1347-es oklevélben

20 meg van nevezve Jakab apja, Deprecht is, így a folyamatosság lehetséges volta eleve bizonyított. További érveinkre majd a későbbiekben még visszatérünk. Ami Deprecht fia Jakabnak a királyhoz fűződő kapcsolatait illeti, két további szembeötlő ténnyel kell foglalkoznunk. Egy 1335-ös királyi adomány-' levél, s annak 1339-es királyi megerősítése a megadományozofitat, Jakab bírót „dilectus compater noster"-nek nevezi.

21 Ez természetesen önmagában nem jelent feltétlenül többet, mint azt, hogy a király a pozsonyi bíró gyerekének keresztapja volt, de a viszonylag szoros személyi kapcsolat így is nyilvánvaló. Ha azonban elfogadjuk Pór Antal nem alaptalan feltevését, mely szerint Károly Róbert törvénytelen gyermekeinek — egyikük Kálmán győri püspök — anyját ad'üa volna Jakab bíróhoz feleségül,

22 ez a király és a bíró közötti viszonyt még szorosabbnak mutatja. A király kivételes kegyét Jakab mindenesetre élvezte, amint ezt Károly Róbertnek a pozsonyi káptalanhoz intézett 1338-as felszólítása bizonyítja: a király hivatkozik arra, hogy a bíró különféle ügyekben a szolgálatára volt, s utasítja a káptalant, hogy „in negociis prefati Jacobi iudicis accivitatás per eundem iudicem vei suum procuiratorem fueritis requisM."

23 17 Pozsony város levéltára. O.L. C 42. 49. sz.; Vö. Ortvay i. m. III. 358. 1. 18 Pozsony város levéltára. O.L. Filmtár C 42. 63. sz. 19 Ortvay i. m. III. 359. 1. 20 Pozsony város levéltára. O.L. Filmtár. C. 42, 65. sz., vö. Ortvay i. m. III. 401. 1.; An.O. III. 532—4. 1.; An.O. IV. 114—5. 1.; Pozsony város levéltára. O.L. Filmtár. C. 42. 90. sz.; vö. Ortvay i. m. III. 362. 1. 21 Fejér i. m. VIII. 4. 49—50. 1.; An.O. III. 532—4. 1. 22 Ortvay i. m. II./l. 445—8. 1. (Pór Antal levele Ortvayhoz.) 23 An.O. III. 196—8. 1.