Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Szedő Antal: A ma levéltárelmélete / 3–20. o.

18 Szedő Antal tására vonatkoznak. Eredeti vállalkozása az amerikai levéltárosoknak a mikrofilmkiadvány. Az ezekre vonatkozó terveket már 194CMben elkészítették. 1957 körül már 13 milliónál több felvételt tartalmaztak a kiadványok, melyekről időnként a List of National Archives Microfilm Püblication's tájékoztat. Az amerikai levéltárosok szerint (de ez általában az egész világon elfogadott tétel) a publikáció előtt először rendezni kell az iratokat és segédleteket kell készíteni hozzájuk. Hiszen a megfelelő dokumentumok kiválasztását éppen az anyag rendezettsége és a segédletek teszik lehetővé. Az Egyesült Államokban mintaszerűnek tartják a 38 kötetes American State Papers (1831—1861) kiadványt, mely a szövetségi kormány valamennyi tevékenységét dokumentálja 1789—1832 között. Ez nyomtatott kiadvány és természetesen egy nyomtatott kiadvány használható a legkényelmesebben. Modern iratoknál azonban a közlésnek ezt a drága módját nem lehet mindig alkalmazni. Amerikában a legfőbb kérdés a kiadványoknál: mikor szükséges mikrofilimezni, mikor sokszorosítani és mikor kinyomtatni. Ma már csak a legfontosabb iratokat nyomtatják ki, vagy az olyanokat, melyek bő jegyzetelést vagy egyéb apparátust igényelnek. A kevés példányszámú (1000-nél kisebb) kiadványok sokszorosítás útján készülnek. 7. A levéltári anyag hozzáférhetősége Az Egyesült Államokban az anyag átvételekor már megállapodnak a kutatási korlátozásolkban. Mikor az anyagot véglegesen csoportba Osztják, akkor rá is érvényesek a csoportra vonatkozó korlátozások. A korlátozásokat a kinyomtatott repertóriumokon is közlik. Általában helyes, ha az ügyiratok csak bizonyos ideig (pl. keletkezésük után 50 évig) zártak a kutatás számára. Ha túl rövid az idő, az ügyiratoknál iis lehet számítani arra, hogy megváltoztatják tartalmukat, vagyis, hogy készítőik az utókor számára dolgoznak. Bizonyos itatok természetüknél fogva csak hosszú idő múltán válnak kutathatóvá. Ilyenek a katonai iratok, a diplomáciai iratok. De ezeket sem lőhet örökre elzárni a kutatás elől. A kapitalista világban természetesen zártak a kutatás előtt az üzleti és pénzügyi magánérdeket érintő, olyan adatokat tartalmazó iratok, melyeiknek bevallására az érdekelt személyek és vállalatok törvény által kötelezve voltak. Bizonyos magánérdeket a szocialista levéltári törvények is védenek, a személyi és családi levéltáraikban. Persze az üzleti titköt őriző irat titkossága is elévül az idővel, még a kapitalizmusiban is. A levéltári anyag használata elvileg még a kapitalista államokban is minden állampolgár jogához tartozik. A levéltári anyag nyilvánossága a polgári forradalom vívmánya volt. Schellenberg helytelennek tartja az állam előjogát a levéltári kutatásoknál, de ajánlja azon szerv igényeinek messzemenő figyelembevételét, amely a levéltár számára az anyagi eszközöket biztosítja. A levéltári anyagot elsősorban a kutatóteremben használják. Itt bizonyos rendszabályokat javasol Schellenberg. Minden kutatónak igazolnia kell személyazonosságát, el kell ismernie az átadott iratok átvételét aláírásával és meg kell ismernie a kutatás szabályait. A kutatás szabályai az iratot védik* rongálás, bepiszkítás, eltulajdonítás, összekeverés stb. ellen.