Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Szedő Antal: Rendezési módszerek modern (1800 utáni) levéltári anyagban / 145–160. o.

150 Szedő Antal meg tőle 'elsősorban a hatóságok. Egyes helyeken kártyákra iktatnak (Szovjetunió). Csehszlovákia úgy tartja, hogy a tárgyilag tagolt irattári rendszer legfeljebb a mutatót teszi feleslegessé, s ez ma Európában még eléggé eltérj edt nézet. A XX. században mindenütt erősen foglalkoznak az ügyvitel és annak keretében az iratkezelés megreformálásával. Ennek egyik tanulmányozásra méltó esete a Német Birodalomban 1926-ban Berlinben kiadott „Gemeinsame Geschäftsordnung der Reichministerien. Allgemeiner Teil. (GGO I)." Ezeknek a reformoknak az eredményeképpen a német iratkezelés leegyszerűsödött. Az iratkezelés e rendszerben általában nem központilag történik, hanem a szervezeti egységeknél, sőt az előadóknál. Mindenütt bevezetik az irattári rend előre való megtervezését. Az irattári rendszert hozzáidomítják az intézmények struktúrájához. Állványoknál, irattároló eszközöknél érvényesül az új technika. A levél tárosoknak ezeknél a reformoknál egyre kell vigyázni: hogy azt a munkafolyamatot, melyet az iratrtermelő szervnél megtakarítanak, ne a levéltárban - kelljen elvégezniök. Az egyes irat irattári jelzete az iktatásit az ügy hovatartozása alapján ellátó szervezeti egység jele és az iktatószám. Ehhez járulhat: a tárgyi vagy egyéb alapon létrehozott iratcsoport vagy csoportok szám- vagy betűjele (ha az irat ilyen csoporthoz tartozik). Iktatókönyv nélküli rendszereknél az irat a csoport szám- vagy betűjelét és a csoporton belüli sorszámát kapja meg. A levéltárak ma még általában nem tudnak túl erős befolyást gyakorolni az irattárakban az iratok kezelésére. Amennyire általános az, hogy selejtezéseket ma már csak kevés helyen lehet levéltárosok tanácsa nélkül elvégezni, annyira ritíka eset, hogy a levéltárosok szabják meg az irattári rendet. A legszorosabb az irattárak feletti felügyelet a Szovjetunióban és a szocialista országokbán, de ilyen felügyelet meglétét jelezte Finnország is. A film-, fénykép- és hanganyagot a filmgyárak, rádió- és televízió társaságok tárolják. A levéltárakban ma még ilyen anyag nemigen van (eltekintve a történeti eseményeket, személyeket megörökítő fényképektől), és még kevéssé van joguk beleszólni az említett gyárak, társaságok raktárainak munkájába. A Szovjetunióiban is csak most próbálnak behatolni ezeknek az intézményeknek film-, fénykép- és hangtáraiba. Az irattárakban a. régi rendszereknél a legfontosabb segédlet az iktató és a mutató, az újabb rendszereiknél a cadre de classement. Leltár vagy repertórium a mi korszakunkban már csak kivételesen készül az irattárakban (szemben a XVIII. századi hivatali repertóriumokkal, a Findbuch-okkal), Sok helyen jegyzék kíséretében adják át az iratokat a levéltáraknak (mint pl. Franciaországban az ún. borderau kíséretében). Ez a jegyzék segédletül is szolgál mindaddig, amíg nem készül el a levéltárban a repertórium vagy leltár. 2. A rendezés modern elvei a levéltárak 1800 utáni anyagában A legcélravezetőbbnek azt tartom, hogy ebben a fejezetben csupán néhány lényegesnek látszó kérdésben ismertessem a kérdőívekre beérkezett válaszok állásfoglalását. 1. A legfontosabb kérdés az, hogy mennyiben érvényesül a proveniencia elve ma, a modern rendezéseknél? A válaszok általában a proveniencia elv