Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - IRODALOM - Hársfalvi Péter: Sándor Pál: A jobbágybirtok történeti statisztikai vizsgálatához 1786–1853. (Történeti statisztikai kötetek). Budapest, 1961. / 135–138. o.

Irodalom 135 Két észrevételünket azonban nem hallgathatjuk el: az egyik a helynév-formák közlése. A szerző forrásként E. Kranzmayer és K. Bürger munkáját (Burgeníandisches Siedlungsnamenbuch. Burgenländische Forschungen Heft. 36.) jelöli meg, természetesen kiegészítve a saját maga által az urbáriumokból és az országos portaösszeírásból gyűjtött adatokkal. Valóban több esetben Kranzmayerékéinél korábbi adatokat tudott közölni (Eisenhüttl, Hasendorf, Schallendorf esetében), viszont több községnél (Limpach, Neuburg, Punitz, Sumetendorf) B. korai adatait^ hiányoljuk, Heugrabennél B. adatait egyáltalán nem veszi át, Ellendorfnál nem hivatkozik a forrásra, noha az adatot B-ből vette. E hiányosságoktól függetlenül sem tartjuk eléggé indokoltnak a névformák felvételét, hiszen Kranzmayer—

Bürger műve eléggé közismert; véleményünk szerint a szerző eljárásában a helytörténeti lexikon „sémá"-jához túlságosan ragaszkodott. A másik észrevételünk a százalékos kimutatásokat tartalmazó táblázatokkal kapcsolatos. Az egyes táblázatok tételeiben kiszámított százalékok összege igen gyakran csak 99,99%, nem egy esetben 99,98%) (pl. 296., 310. L), ami a levonható következtetések szempontjából nem lényeges ugyan, de mégis szépséghibának tartható. Egy ilyen hatalmas s mintaszerű munka elolvasása után méltán merül fel az a kérdés, miért jelent meg Burgenlandban, német nyelven. Véleményünk szerint ezt nemcsak az indokolta, hogy az uradalom három község kivételével immár negyven esztendeje Ausztriához tartozik, hanem épp az összeállításába befektetett hatalmas munka s a feltárt adattömeg megérdemelte, hogy szélesebb olvasóközönség kezébe kerüljön, s így szélesebb körben bizonyosodjék be annak a módszertani elgondolásnak helyessége, amely a forrásanyagnak statisztikai feltárásával kívánja a gazdasági és a társadalmi élet jelenségeit bemutatni s nem dolgozván fel a források minden aprólékos adatát, a további kutatásoknak, feldolgozásoknak lehetőséget ad. A szerzőnek a statisztikai táblázatokon keresztül — szabad legyen e kifejezéssel élni — „félkészen" meggyőzően sikerült bemutatnia a jobbágyság létszámának, a telki földek aprózódásának, az állatállománynak, az igaerővel bírók számának stb. alakulását. A szerző — mint azt az előszóban említi — kezdetben a Batthyány család másik Vas megyei, a szalonaki uradalma forrásanyagát ís közre akarta bocsátani az ebben a kötetben kidolgozott módszerrel, de ezt a terjedelem korlátozottsága megakadályozta, amiként a németújvári uradalomnak ma is Magyarországhoz tartozó őrségi községeiről készült adatokat is el kellett a kötetből hagynia. Jogosan reméljük tehát, hogy ezek a megkezdett feldolgozások mielőbb magyar nyelven fognak történetíróink rendelkezésére állani. Bakács István SÁNDOR PÁL A JOBBÁGYBIRTOK TÖRTÉNETI STATISZTIKAI VIZSGÁLATÁHOZ 1786—1853. Budapest, 1961. 168 1. (Történeti statisztikai kötetek) A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának és a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztályának közös kiadványsorozatában sok hasznos kiadvány látott napvilágot az utóbbi időben. Ezek között is joggal vonja magára figyelmünket Sándor Pál idézett címmel megjelent munkája. Ez a kiadvány mind témájánál, mind módszertanánál, mind pedig tudományos eredményeinél fogva igen széles érdeklődésre tarthat számot a történészek körében. A szerzőt — amint maga írja munkája előszavában — mostanában a XIX. század második felének magyar agrárfejlődése foglalkoztatja, erről a témáról készül a közeli jövőben nagyobb monográfiát írni. „Ehhez, valamint az általánosabb érvényű összegezések levonásához szerző szükségesnek tartotta, hogy előzetesen néhány — témája szempontjából fontos — kérdéskör, jelen esetben az 1848-i forradalom előtti jobbágyi földbirtokviszonyok problematikája behatóbb vizsgálat alá kerüljön, márcsak saját régebbi álláspontjának helyesbítése érdekében is." Mindenki, aki a XIX. századi magyar agrárfejlődés kérdései iránt érdeklődik vagy éppenséggel annak kutatója, egyetért Sándor Pállal abban, hogy bár sok fontos tanulmány jelent meg az elmúlt időszakban a magyarországi feudalizmus utolsó évtizedeinek agrárviszonyairól, a jobbágyfelszabadításról, a tőkés agrárfejlődés kérdéseiről, mégis, egy sor kérdésben, mégpedig alapvető kérdésekben, mai ismereteink alapján még nem tudunk végleges és megnyugtató tudományos álláspontot kialakítani. A tisztázatlan kérdések között a legfontosabbak: milyenek voltak a földbirtokviszonyok Magyarországon a forradalom előtt,