Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.

A thj. város igazgatása a kapitalizmus korában 123 sok állandó apadására hivatkozó' tanács 20 kát. holdat ingyenesen engedett át a jórészt külföldi tőkéből táplálkozó vállalkozás céljaira akkor, amidőn a már meglevő gyárak munkásai számára gyakran csak ágyrajárást tudott biztosítani.

16 13, A négy évet is meghaladó válságos időszak még a legsürgősebb közmunkák, beruházások végrehajtását is úgyszólván lehetetlenné tette, gazdasági és pénzügyi vonalon egyaránt súlyos helyzetet teremtett, minek természetes következménye volt, hogy a helyi közigazgatás szervei is a legszigorúbb takarékosságra voltak szorítva, A rendkívüli feladatok új munkakörök ellátását és további hivatalok szervezését tették szükségessíé, igya thj. városok legtöbbjében alakultak hadigondozó, élelmező, munkaközvetítő, rokkantsegélyező irodák, de a személyzet létszámát csak elkerülhetetlen esetekben volt szabad emelni. — Győr város polgármestere, illetve tanácsa a problémát akként oldotta meg, hogy az üzemi és adókezelések egyszerűsítésével, valamint a számvevőség, a pénztár és a javadalmi hivatal azonos munkaköreinek egységesítése által •célszerűbben és gazdaságosabban használta ki a rendelkezésére álló tisztviselői kar munkaerejét. — A háború második felében törtérit tömeges behívások azonban így is éreztették káros visszahatásukat, mert a harctérre tavozottak helyére került új alkalmazottak szakmai tekintetben gyakfan nem tudtak megbirkózni a megnövekedett, sokrétű ügyintézéssel. A szaporodó hátralékok így eléggé nehézkessé tették a folyó ügyvitelt, bár a városigazgatási apparátus irányítói számára ennél sokkal több gondot okozott 'az a körülmény, hogy az életviszonyoknak a hadiállapotból eredő drágulása és általános romlása tartós tendenciát mutatott s az elszegényedés méretei, a rokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák segélyezésével kapcsolatos problémák egyre feszültebbé tették az esztelen háború elvesztése miatt amúgyis elkeseredett közhangulatot. A Károlyi Mihály vezette Népköztársaság igazgatási gépezete — szociálpolitikai és egyéb intézkedések segítségével — ugyan kísérletet tett egy liberálisdemokratikus rendszer kialakítására, de ezek az erőfeszítések már nem tudtak lépést tartani az egymást követő események gyors előrehaladásával. A helyzet leginkább úgy jellemezhető, hogy egyrészt a kormány sem volt képes a reája háruló súlyos feladatokkal megbirkózni, másrészt a magyar népet, de főleg a proletariátust már nem elégítették ki a részleges reformok, engedmények. „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ekkor már megmutatta, a magyar munkásosztálynak, hogy engedmények helyett mindent megkaphat: a politikai hatalmat, a nemzet egész gazdaságát kiragadhatja a kizsákmányolók kezéből és azt egészében a nép felemelésének szolgálatába állíthatja."

17 Az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság a korábbi néptanácsok hatáskörét a munkástanácsok kezébe adta, melyek intéző bizottságaik, illetve direktóriumaik révén, a régi közigazgatás szervezetének és intézményeinek felhasználásával irányították — megfelelő ellenőrzés mellett — a megyék, városok és falvak életét.

18 — Győrött a már előzőleg is befolyást gyakorló munkástanács intéző bizottságából választott háromtagú direktórium vette át az ügyek intézését, a tanácsválasztások után pedig, a Tanácsköztársaság új alkotmánya értelmében — július 12-ét követően — az új városi helyi tanács intéző 18 A közgyűlés tervbe vette ugyan egy kétemeletes legényotthon építését is, de az elgondolást a közben kitört világháború miatt már sehogyan sem lehetett valóra váltani. 17 Petrák—Milei: A Magyar Tanácsköztársaság szociálpolitikája. Bpest 1959. IX. 1. 18 Hajdú Tibor: Tanácsok Magyarországon 1918—19-ben. Bpest 1958. 223. 1.