Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : első közlemény / 71–97. o.

Szeged közigazgatása a város felszabadulásától Magyarország felszabadulásáig múltja, felfogása és képességei alkalmatlanná teszik arra, hogy a demokratikus Magyarország szellemét e fontos állásban képviselje.

108 Különösen jellemző volt a polgárőrség és a rendőrség főfelügyeletével megbízott Diczfalusi esete: a karrierista volt katonatiszt még a helyi kommunistákat is megtévesztve került — éppen az ő támogatásukkal — fontos állására. De már 1945-ben a pesti kommunisták leleplezték: még Dietz néven a húszas évek elején, az ellenforradalom hatalomra jutása éveiben, a miskolci internálótábor tisztje volt, ahol a Tanácsköztársaság bukása után politikai foglyok is voltak. Diczfalusit itteni magatartása alapján a különítményesek közé lehetett sorolni. A szegediek ezt megtudva, tüstént leváltották.

109 Ám kétségtelen, hogy Szeged városigazgatása a felszabadulás utáni hetekben a reakció és egyes karrieristák minden aknamunkája ellenére fő vonalakban újjászervezve megkezdte működését, mégpedig olyan irányban, mely sok szempontból az egész hazai igazgatási és politikai fejlődésben úttörő jelentőségű volt. 9. Az igazgatási szervek e gyors regenerálódásához képest időben nagy késéssel messze elmaradt a burzsoá közjog szerint a „város közönségét" tulajdonképpen megtestesítő, saj átlagosan hatalmi szervek: a törvényhatósági bizottság és a kisgyűlés tevékenységének megindulása. Ez a késés természetes volt, hiszen ahhoz, hogy a testületek a megváltozott viszonyok között is érdemleges munkát végezhessenek, a burzsoá korszakból öröklött s a burzsoá osztályviszonyokat kifejező egész szervezetüket meg kellett változtatni. Az önkormányzati testületek új életre keltése ezért legkönnyebben a szakjellegű és kislétszámú testületek esetén indult meg: ezeknél ugyanis viszonylag könnyen meg lehetett teremteni a szükséges személyi feltételeket. A későbbiekben a Nemzeti Bizottság vette át a kezdeményező szerepet: az így 1944 decemberében megalakult első képviseleti testületi szerveket 1945 márciusában váltották fel az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletei alapján országosan egységesen megalakuló testületek. A városigazgatás testületi szervei közül még a törvényhatósági bizottságot, sőt a tanácsot is megelőzve, egyszerű polgármesteri rendelet alapján alakult meg 1944. október 21-én a Szeged Városi Gazdasági Bizottság, az első' olyan városi szerv, melybe a tagság már az új politikai keretek, a demokratikus pártok szerint került be. A polgármestert a bizottságban a kommunista Dénes Leó képviselte, a kommunista pártot Horváth József, Dobó Miklós, Krajkó András és Brauswetter János. A többi pártok csak egy-egy küldöttel képviseltették magukat. Kiegészítésül egy gazdasági szakember hívtak meg. A bizottság elnökéül Wagner Ferenc mérnököt kérték fel. A bizottság gazdasági ügyekben a polgármester, illetve — megalakulása után — a tanács véleményező, tanácsadó, sőt több esetben végrehajtó szerve is volt. A bizottság működéséről 1945 január végéig vannak adataink. Ülésein a romok eltakarításával, a közellátás megszervezésével, a mezőgazdasági termékek betakarításával, a kereskedelem és a közellátás ügyeinek előbbrevitelére egy új szervnek: a Szegedi Áruátvevő és Beszerző Hivatalnak a felállításával foglalkozott. Megtárgyalták a közlekedési eszközöknek, a hidaknak, kompoknak, hajóknak a helyreállítását, a gyá~ 108 SzÁL, Szfőisp. 37 és 60/1945. sz. 109 SzÁL, Visszaemlékezések gyűjteménye: Komócsin Mihály visszaemlékezései.