Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Réti László: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához : a Pénzügyi Népbiztosságnak az Országos Levéltárban őrzött iratai alapján / 47–70. o.

56 Réti László kérdés volt, a forradalom és ellenforradalom erői összeütközésének egyik frontszakasza. Világosan megmutatkozott ez például a dunántúli vasutas sztrájknál, melyet az ellenforradalmi erők politikai okokból szerveztek, de melynek elindulásánál a kékpénz és aprópénz kérdése döntő szerepet játszott. Vas vármegye direktóriuma június 2-án táviratilag sürgősen aprópénzt kért, különben a gyárak leállnak. „Az aprópénzhiány szülte ínség következtében — szólt a távirat — a délután a vasúti forgalmi alkalmazottak a munkát beszüntették, úgy hogy a vonatok Szombathelyről ez idő szerint semmiféle irányban nem közlekednek és szünetel a vasúti forgalom Celldömölkön is. Minthogy emiatt Budapest élelmezése is veszélyeztetve van és félő, hogy Összes munkásság abba fogja hagyni a munkát, kérjük, hogy a holnapi nap folyamán repülőgépen nagyobb jelentékeny mennyiségű apró és kékpénzt küldeni szíveskedjenek, annál is inkább, mert a bekövetkezendőkért a felelősséget nem vállaljuk." (4986). Ugyancsak június 2-án jelenti az Államvasutak elnöke, hogy az aprópénzhiány és a fehérpénz értéktelensége miatt általános a vasútnál az elégedetlenség és Szombathelyen leállt a forgalom. „Az üzletvezető véleménye szerint — írja — csakis akkép lehetne a sztrájkot leszerelni, ha kék bankjegyekkel lehetne az illetményeknek legalább egy részét kifizetni. Erre vonatkozó jelentésünk vétele után a Külügyi Népbiztosság az Osztrák Magyar Bank vezetősége útján nyomban akként intézkedett, hogy a személyzet illetményei egy részének kifizetése végett június 3-án régi kibocsájtású pénzt fog küldeni az Osztrák Magyar Bank szombathelyi fiókjába, amely azután a munkástanács ellenőrzése mellett fog az érdekelteknek kifizettetni." Megjegyzi azonban, hogy ez az intézkedés maga után fogja vonni a többi vasúti vonalakon is a kékpénz követelését és azt, hogy „az erőszaknak egyszer már bevált eszközét" máskor is alkalmazzák (5078). Június 6-án, pénteken az Államvasutak elnöke megküldi a királyhidai vasutasok bejelentését, mely szerint csak vasárnapig dolgoznak, ha addig kékpénzt nem kapnak (5306). Szentgotthárdról ugyancsak azt jelentik, hogy a forrongó katonáknak és határőröknek kénytelenek voltak kékpénzt adni (5360). A kérdés megoldását nehezítette, hogy a különböző hatóságok és hivatalok — gyakran az ellenforradalmi erők ós a jobboldali szociáldemokraták befolyására — nem voltak egyformán következetesek a fehér pénz el nem fogadása elleni harcban. így a pápai járásból Lovászpatonáról jelentette az ellenőrző bizalmi a földművelésügyi népbiztosságnak július 7-én, hogy nagy nehézségei voltak a sóhiány és a fehér pénz miatt. Mikor végre sikerült már a volt gazdasági cselédeket megnyugtatnia, es elfogadták a fehér pénzt, akkor a direktórium só- és gyufakiosztást rendezett, de csak azok kaptak, akik kék pénzzel fizettek. így csak a kisgazdák jutottak sóhoz, a cselédek nem, és most újra nem fogadják el a fehér pénzt. Mikor az ügyet a járásnál szóvá tette, Ott felsőbb utasításra, külföldi csereakcióra hivatkoztak (7506). Mennyire nem értették meg gyakran vezető emberek sem a kérdés jelentőségét, arra mutat Fiedler hadügyi népbiztos levele a pénzügyi népbiztoshoz, melyben kéri, hogy miután a fehér pénz vidéken élelmiszer vásárlására nem használható, a hadsereg részére egyelőre 5 millió korona fehér pénzt váltsanak át kékpénzre. A június 17-én kelt átiratra a Pénzügyi Népbiztosság 20-án így válaszolt: „A kékpénz bevonása folytán nem adható ki." (6222).