Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Réti László: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához : a Pénzügyi Népbiztosságnak az Országos Levéltárban őrzött iratai alapján / 47–70. o.

54 Réti László ///. Fehérpénz, kékpénz, aprópénz A Tanácsköztársaság történetét feldolgozó irodalomból tudjuk, hogy milyen súlyos problémát jelentett a Tanácskormány számára az úgynevezett kékpénz kérdése. A probléma alapját Magyarország addigi gazdasági függősége, az önálló pénz és saját Nemzeti Bank hiánya képezte. Az ország tényleges függetlenségének egyik alapvető feltétele -az önálló pénzrendszer megteremtése volt. Ez irányban a polgári demokratikus kormányzat alig tette meg az első tétovázó lépéseket. A Tanácskormány azonban rögtön forradalmi módon lépett fel ebben a kérdésben is. A Tanácsköztársaság pénzügyi szükségleteinek kielégítését, bank jegyigényét nem tehette függővé az Osztrák—Magyar Bank Bécsben székelő és természetesen burzsoá érdekeket képviselő vezetőségétől. Ezért.a Forradalmi Kormányzótanács az Osztrák—Magyar Bank budapesti főintézetét azonnal államosította, a bécsi központtal a kapcsolatot megszakította és megtette a szükséges lépéseket arra, hogy önálló magyar Nemzeti Bankot hozzon létre. Időközben is-szükség volt azonban arra, hogy a növekvő bankjegy szükséglet biztosítására saját pénzt nyomasson a tanácskormány. „Kék pénzt" technikai okokból nem lehetett Magyarországon előállítani, hiányoztak hozzá a klisék és a papír. Itt voltak azonban a 25 és 200 koronás, az Osztrák-Magyar Bank által nem sokkal előbb kibocsátott bankjegyek kliséi és egyéb technikai eszközei, amelyeket a tanácskormány lefoglalt és azonnal megkezdte ezen bankjegyek gyártását. Ezekkel a bankjegyekkel azonban az volt a baj, hogy a lakosság, főleg a parasztság, bizalmatlanul fogadta ezeket a csupán egyik oldalukon színesnyomású, másik oldalon fehér pénzeket, előnyben részesítette velük szemben a régi, úgynevezett kékpénzt. A Tanácsköztársaság gazdásági szervei egész fennállásuk alatt állandó harcot folytattak a kékpénz bevonásáért és a fehér pénz elfogadtatásáért.

6 Ez a harc is egyik frontszakasza volt a régi burzsoá rendszer visszaállításáért küzdő reakciós erők elleni általános küzdelemnek. A Tanácsköztársaság történetével, és főleg annak pénzügyeivel foglalkozó munkák már eddig is sok adatot tártak fel a fehérpénz-kékpénz probléma történetére vonatkozóan. Nem volt azonban eddig eléggé feltárva a kérdésnek az az oldala, hogy a fehérpénz iránti bizalmatlanságot igen nagy mértékben fokozta az aprópénzhiány. A Pénzügyi Népbiztosság irataiból kiderül, hogy gyakran nem is a fehérpénz iránti általános bizalmatlanságról volt szó, hanem arról, hogy e nagy címletekkel nem lehetett az apró szükségleteket fedezni, az aprópénz pedig teljesen eltűnt a forgalomból. A legkülönbözőbb helyi módszerekkel igyekeztek ezen a hiányon segíteni, ezek azonban nem oldották meg a problémát. Sok elkeseredett ember fordult, főleg névtelen levelekkel, a Pénzügyi Népbiztossághoz és kérte az aprópénzhiány gyors kiküszöbölését (4337, 4458, 4476, 4477 stb.). 6 Lásd erről bővebben: Dr. Huszti Ernő: Bankrendszer és pénzforgalom a Magyar Tanácsköztársaságban. (A Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi rendszere c* kötetben. Bp. 1959.)