Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Paulinyi Oszkár: A Magyar Kamara városi bizottsága, 1733–1772 : forrástani tanulmány / 33–46. o.

34 Paulinyi Oszkár ben felállított új országos végrehajtó szerve, a helytartótanács lett volna hivatva felgöngyölíteni.

4 A helytartótanács mindjárt 1724-ben ki is adta a megfelelő rendelkezéseket,

5 de még 6 év múltán, 1729-ben sem volt abban a helyzetben, hogy a kívánt eredményről beszámolhatott volna,

6 annak ellenére, hogy a kérdést maga az uralkodó is állandó szorgalmazó érdeklődéssel kísérte. Nemcsak a számadások beküldése ment vontatottan és rendszertelenül, hanem maga a helytartótanács sem győzte a beküldött számadások ütemes felülvizsgálását, így történt, hogy az 1730. január 12-én kelt királyi rendelet, a helytartótanácsot tehermentesítendő, a törvényhatóságok (megyék és városok) által behajtott „közterhekről", vagyis a hadiadóról meg a megyék és városok saját, házi szükségleteire felhasznált jövedelmekről ekkor már külön-külön vezetett számadások felülvizsgálását a szabad királyi városoknál megosztotta a helytartótanács: és a kamara között; olyképpen, hogy a hadiadó-számadásokat továbbra is meghagyta a helytartótanácsnál, ellenben a városok saját háztartásáról vezetett ún. „házi" számadások ellenőrzését a magyar udvari kamara, illetőleg a szepesi kamarai adminisztráció hatáskörébe utalta. — A magyar kamara alá tartoztak.Bazin, Breznóbánya, Buda, Esztergom, Korpona, Kőszeg, Modor, Nagyszombat, Pest, Pozsony, Ruszt, Sopron, Szakolcza, Szeged, Székesfehérvár, SzentGyörgy, Trencsén, Zólyom, továbbá Horvátországban Kapronca, Körös, Va-* rasd, Zágráb. — A szepesi kamarai adminisztráció igazgatási körzetébe estek az ún. felső-magyarországi városok: Bártfa, Debrecen, Eperjes, Kasisa, Késmárk, Kisszeben, Lőcse, Nagybánya, Szatmárnémeti. — Az alsó-magyarországi (Garam-vidéki) hét szabad királyi bányavárosra nézve külön intézkedés történt: ezek az ottani főkamaragróf (Selmecbánya) hatáskörébe tartoztak és számadásaik felülvizsgálatával is ez a szerv bízatott meg. Minthogy pedig időközben a városok nagymérvű eladósodását kellett megállapítania, az uralkodó kiegészítőlég még a fennálló kölcsönterhek részletes kimutatását is elrendelte,, 4 A helytartótanács 1724. január 20-án kelt utasításának 10., 11. és 14. pontja. — Az utasítás egyszerű hiv. másolata: OL, Helytartótanácsi Levéltár (a továbbiakban: HTTL), Instructiones diversae {az A. 2320. r. sz. csomó); vö. Ember Győző: A m. kir, helytartótanács ügyintézésének története 1724—1848. Budapest 1940. 7—12. 1. 5 A helytartótanács feíségf elterjesztése 1724. dec. 16-áról (4. pont), ered.: OL, Magyar Kancelláriai Levéltár £a továbbiakban: MKcL), Litterae consilii locumtenentialis, 1725 no. 4. 6 Ugyanaz, 1729. december 12-éről, ered.: Ugyanott, 1730 no. 5. — Az időközbeneltelt öt esztendő idevágó tárgyalási iratai: A magyar kancellária felségelőterjesztése a. helytartótanácsnak az 5. jegyzetben id. felterjesztésével kapcsolatban 1725. február 15-éről, eredeti, az uralkodó sajátkezű legfelsőbb elhatározásával: OL, MKcL, Originales referadae, 1725 no. 12. — Az idézett legfelsőbb elhatározás értelmében kelt kir. rendelet a helytartótanácshoz, 1725. április 10-ről, fogalmazvány: OL, MKcL, Conceptus expeditionum, 1725,. Április, no. 21. — A helytartótanács tanácsülésének határozatai 1725. augusztus 29, szeptember 22, 24, 25, 28-áról, 1726. október 25, november 16, december 2-áról, 1727. március 28-áról és 1728. január -9-éről: OL, HTTL, Protocollum consilii sessíonale, 1725, pag. 381— 382, 434—435, 438—439, 443—444, 451.; 1726,^ pag. 502—503, 533, 557—558.; 1727, pag. 185—187.; 1728, pag. 18. (6. §.). — A helytartótanács felségfelterjesztése 1727. március 28áról, ered.: OL, MKcL, Litterae consilii locumtenentialis, 1727 no. 57. — Királyi rendelet a helytartótanácshoz 1727. május 6-áról, eredeti: OL, HTTL, Benigna mandata, 6. Maii, 1727., továbbá 1730. január 9-ről, eredeti: ugyanott 9. Januarü, 1730.; fogaim.: OL, MKcL,. Conceptus expeditionum, 1730, Januarius, no. 16.