Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Felhő Ibolya: Rassegna degli Archivi di Stato, Anno XXIXXII. (1961–1962) / 312–314. o.

-303 •Folyóiratszemle technikai műhelyek munkája) (32—38. pp.)> továbbá sommás beszámolókat találunk a Hadtörténeti Intézetnek, a Tengerészeti történeti Intézet, a Külügyminisztérium, s az Igazságügyminisztérium levéltárának 1961. évi működéséről (39—42. pp.). G. BAILHAC az 1960. július 1 — 1961. december 31. között megjelent francia levéltári leltárak és repertóriumok bibliográfiáját közli (50—56. pp.). Padányi Gulyás Gyulánk MITTEILUNGEN DES ÖSTERREICHISCHEN STAATSARCHIVS. Herausgegeben von der Generaldirektion. Wien. — Bd. 13. (i960.): GERHARD RILL: Prosper Arco gróf, a Szentszéknél 1560—1572 között működő császári orator c. tanulmánya gazdag levéltári anyag alapján ismerteti a gróf követi tevékenységét (s közben kísérletét arra, hogy 1566-ban részt vegyen a törökellenes magyarországi harcokban — de mire ideért, a háború végetért) s ennek kapcsán a kor qsászári és pápai politikájának főbb problémáit (1—106. pp.). — WALTHER ERNST HEYDENDORFF: Előausztria a harmincéves háborúban címen a 12. kötetben közölt tanulmányát folytatja, a Rajna előterének birtoklásáért 1638—1648 között lefolyt harcokat tárgyalva igen részletesen, elsősorban a Haus- Hof- u. Staatsarchivban a Birodalmi Kancellária levéltárában őrzött Kriegsakten in genere alapján (107—194. pp.). — A belgrádi RAJKÓ L. VESELINOVIC AZ albánok és a kiimentek a XVII. sz. végi osztrák forrásokban c. tanulmánya a források gondos elemzésével, részben térképanyagot is segítségül híva, tisztázza azt a félreértést, mely ezeket, a Balkán néprajzi viszonyaiban kevéssé járatos osztrák katonatisztektől származó forrásokat jellemzi. Fejtegetései szerint a kiimentek néven említett s a forrásokban albánként kezelt népcsoport csak részben állt valóban albánokból (ezek azok, akik Skutari környékén laknak és r. kath. vallásúak), — az e névvel jelölt ortodoxok viszont valójában szerbek ill. montenegróiak (195—230. ppj. — HANS LEO MIKOI.EZTKY Lotharingiai Ferenc mint gazdaságpolitikus címen érdekes adatokat közöl Mária Terézia különben kevéssé tehetségesként ismert férjének gazdasági vállalkozásairól, köztük magyarországi földbirtokügyleteiről is (231—257. pp.). — ELISABETH REINER Karl v. Zin~ zendorf és a vas- ügy Belsőausztriában c. cikke a vasgyártás és vasbányászat ügyének (és a körülöttük kialakult gazdasági komplexusnak) Kari Zinzendorfnak, a kamaraelnök fiatalabb féltestvérének vezetése alatti 1771. évi modern újrarendezéséről szól, a megelőző és az új „systema", valamint a kereskedelmi és bányászati érdekek között támadt összeütközések részletes ismertetésével (258—330. pp.). — ALOIS BRUSATTI Vállalatok finanszírozása és magánhitel az osztrák „Vormärz" korában c, gazdag levéltári anyagra támaszkodó tanulmánya az osztrák gazdasági élet 1830—1848 közötti tőkeszükségletének lehetséges forrásait vizsgálja s megállapítja, hogy a 30-as évekre Ausztriában már kialakult egy jól működő bankhálózat, mely képes volt az ipar, a mezőgazdaság s a közlekedés részéről felmerült hiteligények kielégítésére, sőt az alakuló részvénytársaságok nagy részét megszervezve már erősen behatol az iparba is. A cikk különösen érdekes része az a táblázat, mely bemutatja: milyen nagy kölcsönöket vettek fel magyar arisztokraták osztrák bankoktól 1842 után, mikor a váltótörvény már garanciákat nyújtott a hitelező számára (331—379. pp.). — JOSEF LENZENWEGER A római Sta Maria deli Acicuro című német nemzeti templom és papi kollégiumának egyházi protektora cím alatt az osztrák állam és a Vatikán XIX. századi kapcsolatainak egy érdekes epizódját tárja fel (380—392. pp.). — ROBERT A. KANN, princetoni professzor, Ferenc Ferdinánd főherceg és az ausztriai németek c. cikke 3 különböző, egymástól időben nem távol keletkezett forrás közlése és elemzése alapján mutatja be a főherceg e kérdésben látszólag kétértelmű álláspontját, ill. annak 1908—1912 közötti változásának feltehető indokait (393—403. pp.). — FERDINAND HAUPTMANN szarajevói professzor Thallóczy Lajos egy 1914 szeptemberében Boszniában (hivatalosan pénzügyi problémák megbeszélésére, valójában az egész boszniai politikai helyzet felmérésére) tett útjáról készült igen érdekes naplóformájú útijelentését közli és kommentálja (404—450. pp.). — A Vegyes Közlemények rovatban a ljubljanai JOHANN SLOKAR A kollektív önsegély kezdetei az iparban és az első szakszervezetek Ausztriában címen a ljubljanai asztalosok 1826. évi szervezkedéséről: egy közös lerakat és megrendelést felvevő hely létesítéséről ír (451—456. pp.), — JULIUS. MARX Grillparzer hivatali pályafutásához címen iratokat tesz közzé. (456—474. pp.) — Az Archivberichte rovatban többek között az osztrák levéltárigazgatók 1959. május 4—6. közötti bécsi Konferenciájáról (475—476. pp.), az 1958 novemberében Moszkvában megrendezett osztrák, ill. 1960 júliusában Bécsben megrendezett szovjet (mindkét esetben az államfők látogatásaihoz kapcsolódó) levéltári kiállításokról (R. NECK, 476—486. pp.), az egykori Nemesi Levéltárról (W. GOLDINGER, 486—502. pp.) olvastunk. W. PILLICH folytatja a már az előző számban megkezdett művészettörténeti vonatkozású regesztaközlést a főudvarmestere