Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Molnár József: Az egri káptalan 1275. évi interpolált oklevele / 23–32. o.

Az egri káptalan 1275. évi interpolált oklevele 29 1337-es átiratában a szöveg itt bizonyos fokig eltér az eredetitől. Szembetűnő e területeken a határ aprólékos leírása. A 13. sz.-nak megfelelő képet inkább a batár Fajzat, Oroszi és Sólymos felé eső részeinek rögzítése tükrözi. A hamisítás okát a régi határjelek elégtelenségében kell keresnünk. A „telek" és személynév összetételű helynevek 14. sz.-i előfordulása arra utal, hogy a határjárólévéi által leírt területeken az ekés földművelésre való áttérés csak a 13. sz. végére jut el arra a fejlettségi fokra, ami lehetővé teszi a települések teljes megszilárdulását. E folyamat előrehaladásával egyre több földet fognak művelés alá. Az 1275-ben leírt határokat még leginkább az állattartás igényei szerint rögzítették, az egyes határpontok néhol kilométerekre estek egymástól. Az elnagyolt, az,.igényeknek már meg nem felelő határleírás miatt az 1336-ban kezdődő perben jelentős terület, egyszerre öt ekealja föld válik vitássá. Ezért vált szükségessé, hogy 1339-ben Kemény fancsali birtokát új határjelekkel válasszák el Petheuch fiainak földjeitől. A geregi, fancsali és patai hármas határponton azonban négy évre rá újabb vita támad a bizonytalan határok miatt Pata új birtokosával.

17 A körülmények tehát arra késztették Petheuch fiát, Demetert, hogy hamis úton igazíttassa ki birtokainak régi határleírását. Ez még a per kezdetének esztendejében, 1336-ban történhetett. 1337-ben pedig sebtében átíratta hamisítványát a szepesi káptalannal. Egerbe nem vihette. Az ottani káptalan már régóta, 1270 óta őrizte hiteleshelyi levéltárában a saját maga által kiállított oklevelek másolatait.

18 Molnár József FÜGGELÉK Az egri káptalan 1275. évi határjáró oklevele A szöveget a Dl. 60995. sz. alatt őrzött eredetiből a Zsigmond-kori Oklevéltár közlésmódja szerint tesszük közzé, attól csupán abban térve el, hogy a helynevekben az y-t jelöljük, a nyilvánvaló grammatikai hibákra pedig nem (!)-jellel, hanem a helyes alak félkövér kisbetűvel jelölt jegyzetben való közlésével utalunk. Ezenkívül kisbetűvel jelölt jegyzetekben utalunk a Dl. 920. sz. alatt őrzött 1401. évi átírásnak szövegünktől való eltéréseire is. A különböző szövegkiadások olvasatainak eltéréseit a jegyzetekben nem mutatjuk ki. „Universis Christi fidelibus presentibus et futuris presentium notiriam habituris capitulum Agriensis ecclesie salutem in domino. Ad universitatís vestre notitiam tenoré presentium voiumus pervenire litteras excellentissimi principis dommi nostri Ladislai dei gratia illustris regis Hungarie nos récépissé sub hac forma: Ladislaus dei gratia rex Hungarie fidelibus suis capitulo Agriensii salutem et gratiam. Dicunt nobis Petrus, Hethiruh et Alexandur

a fidèles nostri filii Georgii, quod quedam possessions ipsorum hereditarie in comitatu de Hewesyvar

b existentes Tharian^ maior, Vrus, Chamak, Loog, Tharîan

c minor, dicta

d Kirtuiluse et Gyrukf nominate limitationibus -et metarum 17 Dl. 3599. 18 HO VI. k. 309. 1. a Alexander b Heweswywar с Tarian d Gyos dicta e Kyrtuilus t Gyuk