Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - IRODALOM - Vörös Károly: Gerhart Enders: Archivverwaltungslehre. (Levéltárigazgatási ismeretek). (Schriftenreihe des Instituts für Archivwissenschaft der Humboldt-Universität zu Berlin, No. 1.) Berlin, 1962. / 272–277. o.

IRODALOM GEBHART ENDERS ARCHIVVERWALTUNGSLEHRE Berlin, 1962. 238 p. (Schriftenreihe des Instituts für Archivwissenschaft der Humboldt-Universität zu. Berlin.. Herausgegeben von Helmut Lötzke. No. 1.) (Levéltárigazgatási ismeretek) 1. Az a hatalmas, forradalmi jellegű és az élet minden területét érintő átalakulás, mely 1945 után a szocializmus építésének útjára tért népi demokratikus "országokban megindult, természetszerűen nem maradt hatás nélkül ezen országok levéltárügyére sem. A gazdasági, politikai és kulturális terület alapvető és elsődleges változásai után a negyvenes évek végére általában mindenhol megkezdődött ezen országok levéltárügyének a szocializmust építő társadalom igényeinek megfelelő átalakulása is. Ez az átalakulás nemcsak szervezeti térre korlátozódott: azoknak a tudományos és gyakorlati igényeknek hatására, melyeket a kibontakozó marxista történettudomány és a szocialista gazdasági és politikai élet a levéltári anyaggal szemben egyre sürgetőbben támasztott, csakhamar szükségképpen kiterjedt a levéltári munka minden területére. A szervezésen túl a levéltári munkamódszerek új típusának kialakításánál a népi demokratikus országok levéltárai — megfelelően az illető ország történeti fejlődésének, korábbi levéltári hagyományainak, — természetszerűen különböző szintekről indultak el: a szocializmus fejlődésének általánosan érvényesülő törvényszerűségei azonban persze csakhamar e téren is egyre több azonos jellegű problémát vetettek fel. Am arra, hogy fejlődésüknek ezeket az újtípusú és részben az európai népi demokratikus országok levéltárügyein belül egyre általánosabban is jelentkező problémáit rendszerbe is foglalják, sokáig sehol nem került sor. Gátolta ezt egyrészt az egyes levéltárügyek elé került váratlanul sokféle, megoldásra váró, égető gyakorlati feladat (nem utolsó sorban a kapitalizmusból örökölt roppant mennyiségű iratanyag biztonságba helyezése), másrészt az, hogy az első rendszerezésre természetszerűleg mintaként kínálkozó szovjet levéltárügy eredményei részint a személyi kultusszal szorosan összefüggő túlzott éberség folytán, részint — amennyiben ismertekké váltak és alkalmazásra kerültek — a történeti fejlődésben és levéltári hagyományokban különböző orosz fejlődés eredményeinek kritika nélküli, mechanikus átvételéből szükségképpen előállt zökkenők folytán nem is érhették el a kívánt hatást. így a különböző népi demokratikus országok levéltárügyeinek fejlődése során megszerzett sokféle értékes és tanulságos tapasztalat és újonnan kialakított munkamódszer teljes rendszerezésére nem is kerülhetett sor: s ez országok levéltári teoretikusai, jóllehet az egységes rendszerezés hiányát — csak úgy, mint a levéltárak minden dolgozója — igen érezték és igényét többször is hangoztatták, általában csak a legsürgősebb praktikus részproblémák vagy a legfontosabb elméleti alapfogalmak megfogalmazására korlátozták magukat. Sajátos, hogy ez a helyzet lényegében nem változott még napjainkban sem, mikor pedig már a szovjet levéltári tapasztalatok az összefoglaló kézikönyvek révén éppenúgy mindenütt közismertek, mint a tőkés országok levéltárügyének legújabb konkrét munkamódszerei, elméleti eredményei is. Ám e hiányosság okát úgy véljük, nagyban magyarázza és indokolja az, hogy e szocialista országok levéltárügyei csak a leg. utóbbi években kerültek szembe saját, immár népi demokratikus fejlődésük a kapitalista korszakéhoz képest már újtípusú, s főleg az iratanyag keletkezésének forradalmi körülményei folytán technikailag is részben eltérő problémákat jelentő, — mindenesetre a korábbi levéltártani alapelvek bizonyos továbbfejlesztését igénylő anyagának archiválásával. 2. Már csak e sajátos, és további nagy feladatokat jelentő helyzet szempontjából is nagy figyelmet érdemel tehát Gerhart Endersnek, az NDK potsdami Központi Levéltára osztályvezetőjének a talán kissé szokatlan Archivverwaltungslehre cím alatt 1962-ben megjelent, terjedelmes és részletes kézikönyve. Mert bár Enders könyve — mint bevezetéséből megtudjuk — tulajdonképpen nem tudományos levéltárosoknak készült összefoglalás, hanem csupán az NDK levéltáraiban szolgálatot teljesítő levéltári középkáderek számára készült tankönyv, (talán ez is indokolja a szerényebb igényt sejtető címet is), a német levéltárügy