Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : második közlemény / 247–271. o.
260 Oltvai Ferenc felmerült közmunkaköltségeket sem tudja fedezni. A tanács ugyanakkor kérte a pártok támogatását annak érdekében, hogy a községek, a városok és törvényhatóságok arányosan vegyék ki a részüket a terhekből, hiszen Szeged helyettük is fenntartja a közlekedést és a felszabadító csapatok sebesültjeit is ellátja. , Az állam azonban nem tudott jelentékenyebb segítséget nyújtani a városnak: még 1945. július 4-én is csak 300 000 pengő előleget folyósított az állam helyett teljesített kifizetéseknek ellenértékeképpen. 1945 második felére a város által az államnak a Szegeden élő állami tisztviselők és nyugdíjasok illetményeinek fizetése révén nyújtott hitel már elérte all 731 804 pengőt, ami akkor is nagy összeg, ha az időközben erőteljesen kibontakozott pénzromlást s ezzel együtt a fizetések névértékének jelentékeny emelkedését is figyelembe vesszük. A kiadások fedezetét elsősorban az adóbevételek jelenthették volna. Az adózók 1944. november 30-ig be is fizették az évi előírást, sőt azon felül annak további 25%-át is. 184 Mivel a december végén megalakult kormány csak januárban intézkedhetett arról (ami Szegeden akkor már három hónapos gyakorlat volt, hogy az állami alkalmazottak illetményeit és nyugdíjait addig, amíg az állami szervek működése meg nem indul, a törvényhatóságok folyósítsák, a főispán 1945-re vonatkozólag ennek a rendeletnek a nyomán utasította a Tiszajobbparti Csongrád megyei községeket arra, hogy a befolyó adókból az államra eső részt az 1944. évi mértékben Szeged város főpénztárába fizessék be. Emellett a szegedi Pénzügyigazgatóság is befizette ide az eredetileg hozzá befolyt adókat (március 5-ig 355 000 pengőt), miután abból a pénzügyi tárca és a saját tisztviselőit már kifizette. Az adók azonban 1945-ben már vontatottan folytak be, pedig közben a minisztérium is az erélyes behajtást sürgette. A hátralék 1945 tavaszán már tetemes volt; ezt a Pénzügyigazgatóság azzal indokolta, hogy a legnagyobb adófizetőket vagy már a fasiszták deportálták, vagy a németekkel együtt elmenekültek, — a földadó és járulékai pedig a földosztás következtében a régi tulajdonostól már nem, az új tulajdonostól pedig még nem hajthatók be. A városok és községek így maguk is súlyos anyagi gondokkal küzdöttek és saját kiadásaikat (polgárőrség fenntartása stb.) is alig voltak képesek fedezni. Csongrád város pl. alkalmazottait sem tudta fizetni, a minisztérium pedig ismét csak az adók erélyes behajtását tanácsolta. 185 , Csupán két község: Csanytelek és Tömörkény szállított be mintegy 50 000 pengőt a városi főpénztárba. S bár a szegedi tanács elérte, hogy a községek is hozzájáruljanak a városi terhekhez, de ez lényegesen éppúgy nem enyhítette a szegediek helyzetét, mint ahogy az adóbehajtás szigorítása sem egyenlítette ki a városi háztartás felborult egyensúlyát. A városi közegek december végéig 8003 esetben zálogoltak és erre 335 esetben kellett árverést kitűzni. Valójában persze sehol sem hajtottak végre árverést. 186 Az adóbehajtásnak ezt a barbár módját a felszabadulással együtt igyekeztek kisöpörni. A községek adójának bevonásán kívül a tanács más bevételi forrásokkal is kísérletezett. A közmunka térítése volt a városi háztartás egyik legnagyobb i84 SzÁL, Szegedi th. bizottság közgy. jkv., 1945. március 17. 185 SzÁL, Szfőisp., 35/1945. sz. ,OÍ! . SzÁL, Szegedi Közigazgatási Bizotts#| iratai, 715/1945. sz.
