Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : második közlemény / 247–271. o.

254 Oltvai Ferenc Ennek -a programnak szervezett biztosíthatása érdekében a városigazgatásnak természetesen megfelelő eszközökre volt szüksége ahhoz, hogy a ha pillanatnyilag gyakorlatilag korlátozott hatáskörrel is, de ténylegesen tőkés magántulajdonban levő gyárakat és üzemeket és a birtokukban levő készleteket ennek a célnak szolgálatába tudja állítani. A városigazgatásnak azonban e vonatkozásban megvolt a maga eszköze: az áremelés engedélyezése. A szovjet katonai parancsnokság a felszabadulás után az október 10-i árak rögzítését rendelte el, ennek fenntartása azonban a nyersanyagárak és az élelmiszerárak emelkedése miatt csakhamar lehetetlennek bizonyult. Ennek következtében a gyárak is csakhamar kalkulációjuk felülvizsgálatára kényszerültek. Sűrűsödő áremelési kérelmeik szakvéleményezésére a Gazdasági Bizottság javaslatára alakította meg a tanács 1944 december közepén az Árelemző Bizottságot. Feladata a. helyzetnek megfelelő árak megállapítása lett. összetételét a Gazdasági Bizottság határozta meg: egy fogyasztó, egy termelő és egy kereskedő, akik maguk közül elnököt választanak. A bizottság hetenként egy alkalommal ülésezett. Az árváltoztatás érdekében az érdekeltek — gyárak, üzemek, kereskedők — beadványt intézhettek a bizottsághoz, adataikat a bizottság megvizsgálta és kiküldötteik meghallgatása után döntött. A határozatokat a polgármester hagyta jóvá.

157 A gyárak kérelmeikben előadták beszerzési nehézségeiket és kalkulációt közöltek az áremelésire vonatkozóan.

138 Már 1944 végén 100%-os áremelést kértek az üzemek. Okuk kétségtelen sokféle lehetett: kifogy óban voltak a nyersanyagkészletek, nem volt forgótőkéjük, hiszen a tőkés tulajdonosok elmenekültek, s magukkal vitték a pénzkészletet. Ugyanakkor emelkedtek a munkabérek, viszont anyagkészlet gyűjtése tőke nélkül nem volt lehetséges. Nyersanyag híján a gyárak nem tudják üzemüket fenntartani és munkásaikat foglalkoztatni. A bizottsághoz 1944 december közepétől 1945 január közepéig nagy számmal befutó kérvények az üzemek sokféle problémáját mutatják be. A Szegedi Gőzfűrész üzemnek alig volt nyersanyaga, a felrobbantott hidak miatt nem számíthatott árura. Januárban 105%-os áremelés engedélyezését kérték.

158 A vágott baromfi árának 7°/o-os emelését engedélyezték decemberben.

160 A Faludi Gőzhenger- és Paprikamalomnak a bérőrlés mázsánként! díját 7 pengőben állapítják meg azzal a kikötéssel, hogy a munkabéreket 100%-kal emelniök kell és a 10 órát meghaladó túlórákért fízetniök kell.

161 A Kardos Tésztagyár, mely a szovjet parancsnokságnak végzett bérmunkát, a száraztészta előállításának bérét kérte felemelni. A bizottság néhány tésztanemű árát felemelte, ennek ellenében kötelezte az üzemet, hogy a munkások bérének" rendezése ügyében lépjenek érintkezésbe a szakszervezettel.

162 A Szegedi Lemezgyár 100%-os áremelési kérését 75%-ra mérsékelték, és kikötötték a köztartozások rendezését és a 157 SzÁL, Szfőisp., 658/1945. sz. és SzÁL, Szegedi Árelemző Bizottság iratai, 1944. december — 1945. április. 158 SzÁL, Szegedi Árelemző Bizottság jkv., 1945. január 11. és SzÁL, Szfőisp., 273/1945. sz. 159 SzÁL, Szegedi Gazdasági Bizottság jkv., 1945. január 11. 100 SzÁL, Szegedi Gazdasági Bizottság jkv., 1944. december 11. és SzÁL, Szóm., 62791/1944. sz. *' 161 SzÁL, Szegedi Gazdasági Bizottság jkv., 1945. február 23. és SzÁL, Szpm., 10960/1945. sz. 182 SzÁL, Szpm., 10965/1944. sz.