Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : második közlemény / 247–271. o.

250 Oltvai Ferenc tanács a felvásárlási, a viszonteladói és fogyasztói árakat. Korlátozta továbbá a burgonya forgalmát is oly módon, hogy a készletek fölött a városi Közellátási Hivatal előírásai alapján csak az Áruátvevő és Beszerző Hivatal intézkedhetett.

135 A városigazgatás illetékesei előtt azonban csakhamar világossá válhatott, hogy részben a már ismertetett — s kétségtelenül a legnagyobb mértékben objektív — nehézségek folytán, a város mezőgazdasága, ill. környékének paraszti lakossága az előtte álló feladatok megoldására önmagában nem lesz képes. Ám ezen az okon kívül úgy véljük, a nehézségek másik részokaként (a csakhamar nyilvánvalóan feltartóztathatatlan romlásnak indult pénzzel szembeni növekvő bizalmatlanságon kívül) nyilván szerepet játszott az a körülmény is, hogy a város évtizedeken át kiuzsorázott bérlői — akik között ekkor már nyilván elterjedt a készülő földosztás, a saját maga gazdájává válás közelgő lehetőségének híre is — a különben is hagyományosan bizalmatlanul szemlélt városi tanács intézkedéseivel ellentétben, ekkor már önállósodásukra számolva kezdték felmérni készleteiket s — szintén többé-kevésbé érthető módon — saját érdekeiket a városé elé helyezve, vonakodtak készleteik olyan mértékű beszolgáltatásától, amely őket néhány hónap múlva esetleg az önálló gazdálkodás első lépéseinek lehetőségétől: a vetéstől, vagy a szerény piaci haszontól fosztotta volna meg. 2. Ám bármilyen okok folytán nem váltak is be teljesen a városnak saját mezőgazdasági területeinek kialakulásához fűzött számításai, — a beköszöntő tél küszöbén s a téli hónapokban a városnak mégis csak gondoskodnia kellett olyan módszerekről, melyek biztosíthatják lakosságának ellátását. Ennek során a városigazgatás — a Vörös Hadsereg aktív támogatásával — egyrészt a város saját készleteinek számbavételét és termelőerőit szervezte meg, ill. gondoskodott ezeknek védelméről —, másrészt az így létrejött termékmennyiség lehető legnagyobb részét saját magának igyekezvén megszerezni, fokozatosan kiépítette saját, cserén alapuló kereskedelmét is a környező és távolabbi mezőgazdasági területek parasztságával, azok más módon nem mozgósítható élelmiszertartalékának feltárására és mozgósítására. Ami a készletek számbavételét és racionális felhasználását illeti, e vonatkozásban már a város felszabadulásának első napjaitól kezdve történtek intézkedések. A kezdeményezés e vonatkozásban természetszerűen a Vörös Hadseregtől indult ki, mint amelynek e készletek felhasználásához, ill. a számára szükséges ipari üzemek munkájának mielőbbi megindításához és fenntartásához ugyancsak közvetlen érdekei fűződtek. A városigazgatás azonban ugyanakkor — többé-kevésbé sikeresen — igyekezett megtalálni annak módját is, hogy a raktárak készleteinek és a gyárak termeívényeinek ezután fennmaradó, szabad forgalomba kerülhető részét a közösség javára, a város ellátásának érdekében tudja felhasználni. Az állami dohánybeváltónak és a dohánygyárnak, valamint a sóhivatainak a felszabadulás időszakában jelentős készletei voltak. A szovjet katonai parancsnokság e készletek egy részét lefoglalta, másik részét átengedte a városnak. De maga a dohánygyár is október 16 óta már újból üzemben volt; élére a katonai parancsnokság egy számvevőt nevezett ki. A kiürítés alkalmával a fasiszták 14 gépet elvittek ugyan, de ezzel a gyártás lehetőségét lényegesen 135 SzÁL, Szpm., 61276/1944. sz.