Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.

238 Bónis György Bonyolultabb a helyzet az interregnum idejében. Az I. Ulászló felhatalmazta régensek és Hunyadi, majd a rendi regnum nevében fellepő országtanács látta el az igazgatási és bírói funkciókat. A tanács még 1445 Vízkereszt nyolcadában a király nevében „in nostram personalem presenciam" halasztotta el a pereket,

342 néhány hónapra rá azonban már „in persona regié maiestatis, cuius officio et potestate ad presens utimur" engedett perújítást.

34

" Nem kétséges, hogy az országtanács bírósága az addig működött legmagasabb fórum, a személyes jelenlét munkáját folytatta. Talán a Zsigmond-kori átmeneti bírói pecsétekre emlékezve, az 1445. május 7-i decretum XV. cikke elrendelte az ország kettőskeresztes pecsétjének megvésését, melyet elsősorban a panaszfelvétel (audientia) pecsétjének szánt.

344 Az országtanács pecsétjeit Agmándi Péter váci püspöknek, az új főkancellárnak kezére bízták. Amellett Agmándi a per folyamán kiadott bírósági okleveleit a szokó« absentibus sigillis záradékkal, a maga pecsétje alatt is kiadhatta, a privilegiálisokat pedig lectázta.

345 Ez a záradék immár évszázados múltra tekinthetett vissza, a nádori és országbírói irodából indult el, s a bán és vicebánjai viszonylatában a szlavón gyakorlatban is meggyökeresedett. így nem fogadhatjuk el Mályusz Elemér nagy távlatokat nyitó tanulmányának e záradékra alapított azt a feltevését, hogy az országtanács bírósága a specialis presentia folytatása volt. Nem indokolt Agmándi és ítélőmestere, Bothos István rovására „az országos tanácshoz kapcsolódó kancelláriában a bíráskodás túltengése, az ott érvényesülő szellemi színvonalnak Bóthos általi megszemélyesítése"

546 címén kimondott marasztaló ítélete sem. A „zavaros időkben" a jogviszonyok rendezése pozitív jelenség, Bothos opportunizmusa pedig alig érinthette jogászi működését. Az országtanács kancelláriájának összetétele nem világos. A /<?cta-jelek kapcsán láttuk, hogy a nádori és az országbírói, irodából is kerültek ide jegyzők.

347 Egy iktatást elrendelő országtanácsi parancsnak az említett LS monogramhoz hasonló solvit-jelét megtaláljuk Báthori István országbíró 1439-i halasztólevelén;

348 az országtanács egyik prorogatoi-iáj&nak lecta-]elét meg egy évre rá kormányzói adománylevélen látjuk viszont.

349 Ezek az egyezések arra vallanak, hogy a máshonnan nem ismert jegyzők mellett az országtanács kancelláriája felszívta a kúriai irodák egyes elemeit is. Az 1453-i reform, mely a negyedszázada elhalt különös jelenlétet és az addig is működött személyes jelenlétet

350 újjászervezte, s az előbbit Szécsi Dénes főkancellár, az utóbbit Vkéz Ja342 Dl. 80829 (kivonat Zichy okmt. IX. k. 85. 1.), Dl. 80846. 343 Dl. 68063. 344 A CJH szövege helyesen: . . . ut querulantes habeant sub illó sigillo litteras qucrimoniales, Dl. 13848. 345 1445: Dl. 80843, Turul 1902. 182. L; 1446: Dl. 66266, Hazai okmt. II. k. 293. L; 1447: hivatkozás ilyenre, Dl. 66267. — Lecta 1446: Dl. 13897, idézi Mályusz fent (a 338. jegyzetben) i. m. 581. 1. 517. jz. 346 Uo. 589—590. 1., a különös jelenlétre uo. 581. 1. és 517. jz., 587, 589. 1. Hunyadinak. a jogszolgáltatással kapcsolatban folytatott, a törvénynek megfelelő eljárására utaltam a Levt. Híradóban, 1960. 2. sz. 47. 1. 347 L. fent 204—205. jz.; Inosóczi Vid és Csitári Lőrinc kúriai jegyzők 1451-ben az. országtanácsnál lectáznak, 1. 196. jz. 348 1439: Dl. 89951; 1446: Dl. 89959. 349 1445: Dl. 80843; 1446: Dl. 80857. 350 jd

e te

tték át az országtanács pereit; 1450-i oklevélen alul: Transmissa in presencí%im personalem regié maiestatis per Zewld ad peticionem in[catti], actoris, Dl. 80975 (Zichy okmt. IX. k. 242—247. 1.); de nádorit is, 1449: Dl. £0948.