Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.
A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században 213 törvényszünetig, 137 sőt főbb vonásaiban azután is. Mindössze azt figyelhetjük meg, hogy az oklevelet író nótáriusok ritkábban tüntették fel a díj átvételét, ha viszont szignálták az oklevelet, nem egyszer vezetéknevüket is kiírták. Mióta azonban a bíróságok működése 1444 augusztusában. (Szent Jakab nyolcadán.) újra kezdődött, mindkét nagybírój kancellária oklevelein az addig csak szórványos lecta-jelék léptek előtérbe. Ez annyit jelent, hogy az 1435-ben törvényben szabályozott illetékeknek — persze ezután sem elhanyagolt — beszedése helyett a vezetők figyelme az irodák érdemi munkájának jobb elvégzésére irányult. 3. A lecta- és extradata-jelek tanulsága A nádori és az országbírói irodában készült szövegek átolvasására és kijavítására a XIV. században kevés bizonyítékunk van. Ez annál feltűnőbb, mivel a királyi kancelláriában már a század derekán vannak jelei az ellenőrzésnek, sőt 1309-ben találkozunk Pál mester székesfehérvári kanonokkal, aki a királyi corrector litterarum címet viseli. 138 Nyers Lajos a nádori irodában 1386-ig csak egy-két esetben találta meg az átolvasásra és kijavításra utaló jegyzetet. 139 Hozzátehetjük, hogy mind a nádornál, mind az országbírónál olyan okleveleken tüntették fel ezt, amelyek „örökös" jogokat biztosítottak, mint az ítéletlevél vagy a privilegiális átírás. 14 * Ellenőrzésnek mégis kellett lennie; erre vallanak a „secundario scripta" feljegyzések, melyek elrontott megelőző oklevelet sejtetnek. 141 Egy nádori halasztólevélen a „rescribatur" utasítást is olvashatjuk. 142 A megpecsételés az újabb leírás után történt meg, valószínűleg így kell érteni a „secundario, sigillata" jegyzeteket. 143 Talán nem tévedünk, ha az ellenőrzést a századforduló táján a pecsételő nótárius kötelességének tekintjük. 1400-ban pl. Szécsényi Frank országbíró terjedelmes halasztólevelének szövegében a nyolcad megjelölését a jegyzet szerint Lukács (alkalmasint a későbbi ítélőmester, Irsi Lukács) javította ki, 144 de abban az időben a pecsétőri jelet is általában L írta rá az oklevelekre. 145 A XV. század első harmadában kezdenek a /ecta-jelek feltűnni a nagybírói okleveleken, elsőnek az országbíróiakon. 1413-ban pl. Rozgonyi Simon 137 Az 1444. ápr. 18-i budai decretttm XXVI. cikke elrendelte, * hogy az Albert alatti utolsó nyolcadon folyt pereket a következő Szent Jakab oktáván (aug. l-től) kell újra felvenni, Dl. 13827. 138 Monumenta Vaticana históriám Hungáriáé illustrantia. Series I. tom. I— VI. (Budapest 1885—1891) 1/2. k. 298. L, idézi Szentpétery: Magyar oklevéltan 179. 1. 139 I. m. 34. 1. 140 137ft, Imre nádor ítéletének előlapján: correcta S..., Dl. 77567 (Zichy okmt. III. k. 521. I.); 1381, Szécsi Miklós országbíró határjárást átíró oklevelén, a plicán fordítva: perlecta est et collata, Dl. 87535. 141 Nádor 1408: Dl. 90998; 1411: Dl. 79008; 1413: Dl. 79121; 1436: Dl. 86342. Országbíró 1374; scripta secundario, sigilletur, DL 89444; 1418: Dl. 89800; 1426: Dl. 80029. A különös jelenlét az országbíró halála miatt halaszt 1380: secundario scripsi JK, Dl. 77799. 142 1397: Dl. 92052. Az utasítás láthatóan nem teljesült. 143 Országbíró 1374: 141. jz.; 1376: Dl. 77651. Nagybíró csonka idézőlevele a XV. század elejéről: secundario sigillata (?), Dl. 90526. 144 Octavas correxit Lucas, nobis solvit, Dl. 78368 (Zichy okmt. V. k. 178. 1.). Irsi (Radványi) Lukács ítélőmester 1406': Zs. O. II. k. 4500. sz., DL 87757; 1408: Zichy okmt. V. k.. 547. L; 1409. jan. 17-én már pridem . .. prothonotarius, uo. 574. 1. 145 1400: DL 78324—25, 78360, 92149, 92154—56, 92178. 5*
