Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.

A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században 207 nyomatja rá pátens alakú levelére.

88 A hatvanas évek oklevelei már a nádori protonotarius és a pecsétek távollétét emelik ki. Ebben a helyzetben a nádori iroda is idegen pecséteket használ fel,

89 de kb. az 1380-as évek derekáig elsősorban az ítélőmesterét alkalmazza a nem örökjogot biztosító oklevelekre.

90 Bár ez a gyakorlat meglehetősen általános, közben mégis ingadozásokat tüntet fel: a nádor ugyanabban az évben használja a protonotarius hátrahagyott pecsétjét és egy-egy országbáróét is. Mégis azt mondhatjuk, hogy Opolei László és (az idősebb) Garai Miklós nádor idejében meglehetősen egyöntetűen jár el a nádori kancellária.

91 A kérdés csak az, kinek a kezénél maradt az ítélőmester pecsétje? A nádornál nem maradhatott „mintegy zálog gyanánt",

92 hiszen a nagyúr nem foglalkozott az írásbeliség feladataival. A közgyűlések idején egyébként sem ő maga, sem ítélőmestere nem tartózkodott Budán vagy Visegrádon! Ezért úgy gondoljuk, a többiek sorából kiemelt nótárius specialis vagy conservator kezelhette a távollevő ítélőmester hátrahagyott pecsétjét.

93 Minthogy a pecsét a joghatóság jelképe volt, a nagybíró protonotariusának címerét vagy emblémáját tartalmazó,. köriratában nevét viselő kispecsét

94 használata bevitte a köztudatba az ítélőmester kiadványainak hitelességét. Ebből következik, hogy az absentibus sigillis záradék — a pecsétek valóságos távollétén kívül — szimbolikus értelmet is öltött. Akinek nevét ebbe foglalták, azt a jogkeresők olyannak kellett hogy elfogadják, aki a dominus helyett kisebb jelentőségű peres vagy perenkívüli cselekményeket végezhet vagy rendelhet el. Most már nem a nagybíró adott utasítást protonotariusának, mint I. Károly idejében,

95 hanem ez parancsolt embereinek. A záradéknak az 1370—80-as években egyre gyakoribb előfordulása így egyben az itélőmesterek önállósulásának jele is. Az 1380-as évekre ez a folyamat már annyira előrehaladt, hogy a két nagybírói irodától vette át az absentibus sigillis záradékot a különös jelenlét új bírósága a kancellár joghatóságának kifejezésére!

96 A kisebb nagybírói pecsétek őrét — néhány jegyzet utalása szerint — conservatomsk nevezték.

97 Adataink igen szűkszavúak, mert a pecsétőrt természetesen nem küldhették ki bevezetésre, határjárásra, végrehajtásra; de azért is, mert ez a tisztség alkalmasint váltakozva jutott a nótáriusoknak. Erre vall az egyetlen ember példája, akit hiteles forrás — a saját levele — nevez pecsétőrnek. Ollári Tompa Tamás, „conservator sigilli palatinalis" 1417-ben felhívta Sopron városát, hajtsa be nővére, özvegy Harkai Péterné számára a mészárszék haszonbérét. Levelét hitelesség végett a nádornak nála levő pecsétjével erősítette meg.

98 Tompa azonban nemcsak 1406—1415 közt szerepel mint a nádori iroda 88 A pannonhalmi Szent Benedek-rend története, I—XII/B. k. (Budapest 1902—1916), VIII. k. 317. 1., idézi Szentpétery: Magyar oklevéltan 239. 1. 2. jz. Hasonló Dl. 96229. 89 L. alább 315, 316. jz. 00 1366: Dl. 5435, idézi Nyers i. m. 60. 1. 1. jz.; 1367: Zichy okmt. III. k. 332. 1.; 1368: Oklevéltár a... Bánffy család történetéhez, szerk. Varjú Elemér, Iványi Béla I-II. k. (Bp. 1908, 1928, a továbbiakban Bánffy okit.) I. k. 278. 1.; 1370: Zichy okmt. III. k. 397. 1., Bánffy okit. I. k. 298. 1.; 1371: Zichy okmt. III. k. 423, 433, 436—439. 1-, Dl. 72842; az utolsó példák 1384: Dl. 56923, 69720; 1385: Zichy okmt. IV. k. 295, 306. L; B. Szabó László: A gróf Széchényi család története. I. k. (Budapest 1911) 529. 1., Dl. 91912—13, 91917, 95102. 91 Az utóbbira 1. Nyers i. m. 41. 1. R- B. Szabó László értelmezte így a záradékot a kancellár vonatkozásában, Turul 1909. 181. 1. 03 E tisztségre 1. Nyers i. m. 35. 1. 94 Szepesi Jakab, Tamás és-Bakó mesterek pecsétjeit leírja Nyers i. m. 71—72. 1., az utóbbi kettő fényképe uo. melléklet 27, 28. sz. 95 1336: Turul 1909. 181. 1.; 1343: G. Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus et civilis, tom. I—XI. (Budae 1829—1844), IX/1. k. 182.-1. 96 Ez Kumorovitz B. Lajos fontos megfigyelése: A specialis praesentia regia pecséthasználata Zsigmond korában. (Domanovszky Emlékkönyv. Budapest 1937) 424—426. 1. 97 1419-ben közjegyzői oklevél tanúja Barnabás, lector ac conservator sigilli presencium sive causancium . . . regié maiestatis, Dl. 34849 (Levt. Közi. 1928. 115. 1.). Országbírói okleveleken 1428: conservator habet, Dl. 30144; 1439: ua., Dl. 89947. — Ennek a munkakörnek a Mátyás-kori conservatoréhoz való viszonya még tisztázásra vár. 96 Házi: Sopron 1/2. k. 130. 1.