Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.

204 Bónis György szótagját 1375-ben feltüntető Balázs kúriai jegyzőnek más forrásban nem sikerült nyomára bukkannunk.

59 A hetvenes évek kaotikus jegyzeteiben újabb jelenség vonja magára figyelmünket: a 5o/z;ií-jelek megkettőzése. Eltekintve a signamrától, mely időben mindig későbbi az oklevélnél, a felzet alsó részén két különböző kéztől eredő, de egyidejű jelek tűnnek fel. Amennyire megállapítható, a nádor irodájában először az 1373-i Szent Mihály nyolcadon,

60 az országbíróéban éppen két évvel később

61 jegyzik ketten ugyanazt az oklevelet; az egyik jel az oklevél írójától való. Az 1376-i Szent György nyolcad végén mindkét iroda láthatólag egyszerre teszi a kettős jelzést állandó gyakorlattá,

62 mely még jóval a századfordulón túl is érvényesül. Emellett nem szabad azt hinnünk, hogy a jelekben szabályosság mutatkozik. A solvit-\ú — főként a kevésbé népes nyolcadokon — gyakran elmarad, máskor meg csak egyetlen kéz jelez, melyről nehéz megállapítani, vajon az oklevél írójának vagy másnak a keze. A jelenség mégis alkalmat ad bizonyos következtetésekre. Az oklevél írójának tulajdonítható jel rendszerint szerényebb helyen, a hátlap alsó széle felé helyezkedik el, a másik feljebb; az írói jelek váltakozásával szemben a másik bizonyos relatív állandóságot mutat. Valamilyen rangbéli különbséget kell keresnünk azok között, akik egyaránt részesei voltak az oklevél kiállításának. Ilyenre mutat Lackfi István nádor két halasztólevele, melyeket azonos feleknek két különböző birtokért folytatott perében adtak ki. Mindkettőn G kezdőbetűs jelet látunk, de csak az egyik oklevelet és a másiknak kb. a felét írta ugyanez a kéz. A másodikat az a személy fejezte be, aki a signaturat is írta, tehát a bírósági tárgyaláson is működött. Ez a magasabb rangú ember tehát a nótáriusok közül került ki.

63 A kettős jelek megfejtéséhez azt kell megvizsgálnunk, mit is fizettek meg voltaképpen a felek. Abból a néhány esetből, amikor az iroda nem kapta meg teljes járandóságát egyszerre, fény derül erre is. Garai Miklós nádor 1382-i Kalasztólevelének signaturáján olvassuk: „S(olverunt) ambo pro scriptura, pro sigillo actor tan tum."

84 Az oklevél leírását és megpecsételését kellett tehát megfizetni. A leírás díja alkalmasint a nyersanyag (hártya, papír, tinta) árát is magában foglalta; ha a fél ezeket természetben szolgáltatta — ami ritka lehetett —, a jegyzet ezt külön feltüntette. 1364-ben pl. Kont Miklós nádornak sárospataki közgyűlésében kelt, birtokjogot tanúsító oklevele a pergamennek, 1407-ben az ifjabb Garai Miklós nádor halasztólevele az írás kellékeinek szol59 Dl. 83340. 60 1373. okt. 13.: Dl. 77556 (Zichy okmt. III. k. 511. 1.), Dl. 89437. A két-két jel nem azonos. 61 1375. okt. 13:-a különös jelenlétről halasztott perben, Dl. 89456. 62 1376. jón. 2. nádor: Dl. 77644, országbíró: Dl. 77643 (Zichy okmt. III. k. 638— •639. 1.). 63 1387. márc. 6.: DL 91928—29 (a második felemás). 64 Dl. 77857 (Zichy okmt. IV. k. 239—240. 1., a signaturat nem közli). Hasonló megkülönböztetés a leleszi konvent jelentésén 1455: Solvit pro sigillo, pro scriptura non, Dl. 73411. — Tanulságos a Kont Miklós nádor 1366-i ítéletlevelére feljegyzett hátirat, mely szerint a fél esküvel bizonyította a pecsétdíj egy részének elengedését: unum florenum dedit tantum pro sigillo, quia fide sua mediante dixit, ut dominus magister Jacobus in hoc sibi relaxasset, .DL 97870.