Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Borsa Iván: A technikai fejlődés és a levéltárak / 163–196. o.

A technikai fejlődés és a levéltárak Jg3 Xerográfia. A második világháború után új reprodukciós eljárás tűnt fel a világpiacon. A hagyományos fényképezésben nélkülözhetetlen negatív-kép, fényérzékeny anyag, vegyszerek, víz és sötétkamra nélkül „száraz" (görög §£Qóg=i száraz) eljárással készít írásos dokumentumanyagról reprodukciót szinte bármely anyagra a xerografikus eljárás. Az eljárás lényege: A xeroxkamerával, amely az eredeti képről azonos méretben, továbbá 1:4 arányú kicsinyítésig vagy négyszeres nagyításig készít felvételt a xerox-lemezre, (A felvételhez nincs feltétlenül szükség xerox-kamerára, mert a felvétel bármely lemezes fel vevőgéppel is elkészíthető.) A xerox-lemez a szelén fényérzékelő tulajdonságára épül. A lemezen fotokonduktív réteg van, amelynek az a sajátossága, hogy sötétben (fény hiányában) szigetelőként viselkedik, a fény hatására viszont elektromosaezetővé válik. Felvétel előtt a lemez drótháló segítségével pozitív elektromos töltést kap, s ez a töltés az egész lemezt fényérzékennyé teszi, azaz a fény felvevésére alkalmas állapotba hozza. A felvételezés alkalmával a megvilágított felvételezendő irat képe rávetődik a xerox-lemezre, s ahol az irat fehér (világos) színű, onnan fényt kap a lemez, ahol viszont írás van, onnan nem éri fény. A fény hatására a lemez fényt kapott része elveszti elektromos töltését, s a többi részén viszont az írás tükörképét őrzi pozitív elektromos töltéssel. Ekkor a lemezt e^célra készített fekete színű porral be kell szórni, s a negatív töltésű port a lemeznek az írás tükörképét pozitív töltéssel őrző felülete magához vonzza. A lemez többi részéről a por lepereg. Ezzel a lemezen megkapjuk az irat tükörképét fekete porral kirajzolva. Erre a felületre azután ráfektetik azt a papírt, amelyre a reprodukciót el akarják készíteni. Meg kell jegyezni, hogy a reprodukciót bármilyen minőségű, vastagságú és színű gyűretlen papírra vagy bármely más anyagra el lehet készíteni. (Pl. alumínium lemez, pauszpapír, átlátszó fólia.) A xerox-lemezre ráfektetett papír átveszi a lemezen levő port, s a lemezen kirajzolódott minta tükörképe, azaz az eredeti irat képe nyomódik át a papírra, s ezt az átnyomódott port azután hősugárzással — az erre a célra készített kis kemencében — beleégetik a papírba, amely ezzel olyan lesz, mintha nyomdai eljárással nyomtatták volna rá az irat facsimiléjét. A xerox-lemezről egy expozíció után 4—5 levonat készíthető, s a lemez 1500—2000 expozíció elvégzése után kimerül. Egy másolat elkészítésének időtartama 3—4 perc. Különleges — bár a levéltári gyakorlatban általában nem igényelt — törlési lehetőség is áll fenn előállítás közben. Amikor a xerox-lemezen az elektromos töltésű részeken a pör rögzítődik, azt még a papír ráterítése előtt finom vattával tetszés szerinti mértékben el lehet távolítani, tehát kisebb-nagyobb szövegrészek törlése könnyen lehetséges. A xerografikus eljárásnak a levéltári szolgálat szempontjából több komoly előnye volna. Lehetséges volna iratokról gyors és a"jelenlegi fotografikus nagyításoknál olcsóbb másolatok készítése. Minthogy xerox-lemezzel bármilyen papírra lehet másolatot készíteni, lehetőség van arra, hogy egykorú vagy közel egykorú papirosra készüljön xerox-másolat, ami — az eddigi kísérletek szerint — a megtévesztésig hű másolatot tud adni, ha a másolatot még olyan kezelésnek (gyűrés, szennyezés) tesszük ki, amellyel a gyűretlen papírra készült xerox-reprodukciót az eredetihez a papír állapotát tekintve is hasonlóvá lehet tenni. Az ilyen másolat különösen kiállításoknál volna igen alkalmas arra, hogy pótolja és ezzel kímélje az eredeti levéltári anyagot. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy minden olyan esetben jobban lehet alkalmazni a hagyományos fotografikus másolatoknál, amikor az iratanyagba bármely oknál fo^va