Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Borsa Iván: A technikai fejlődés és a levéltárak / 163–196. o.

168 Borsa Iván A technika az élet minden területén egyre inkább segíti az embert. Természetszerűen adódik, hogy a levéltári szolgálat területén is fokozottabban igénybe kell venni a technika által nyújtott lehetőségeket, hogy a különböző feladatok elvégzésében segítsék a levéltárat. Az iratanyag tárolása és fizikai állapotának biztosítása, az iratok reprodukciója és a levéltári anyagból kigyűjtött adattömegben való könnyebb tájékozódás a levéltári szolgálatnak azok a területei, ahol a technika a legtöbb segítséget adhatja a levéltáraknak. S mivel a levéltári kiadványok egyre nagyobb része jelenik meg nyomtatás helyett sokszorosításban, jelentős lehet az a segítség, amit egy saját sokszorosító műhely nyújthat a levéltárnak. Mondanivalónkat tehát a következőkben e főbb területek szerint csoportosítva kívánjuk előadni. 1. A levéltári anyag tárolása és fizikai állapotának biztosítása Védekezés a fény ellen. Az utóbbi évtizedekben laboratóriumi kutatások is bizonyították, hogy a fény (elsősorban a napfény ibolyaszínű és ibolyántúli sugarai, de bizonyos mesterséges fényforrásokból származó fény is) károsan befolyásolja a papír anyagát, sárgulást, öregedést idéz elő. A papír minőségének az első világháború után bekövetkezett, általánosnak mondható romlásával a levéltári anyagban egyre gyakrabban találunk olyan iratokat, amelyek olyan benyomást keltenek, mintha tűz hatására megbarnultak, megpörkölődtek volna, pedig ezek az,iratok tűztől (nyílt lángtól) nem szenvedtek. A fény hatása okozta ezt a bámulást. Az ilyen papír konzerválás és restaurálás szempontjából olyan elbírálás alá esik, mint a tűzből kimentett irat. A fény ilyen irányú káros hatásának felismerése az egész világon preventív intézkedések bevezetését eredményezte. Az elsősorban káros napfény teljes kizárása valóban a legradikálisabb intézkedés, de kétségtelen, hogy ilyenkor a raktári levegő megfelelő cseréjének ugyancsak nem könnyű problémája nyomul előtérbe. Ennek ellenére számos esetben jó megoldásnak bizonyul az ablaktalan, ún. vakraktár. Ez lesz a helyzet az új Nemzeti Könyvtár építés alatt álló új épületében, a régi budai királyi palotának a Krisztina-város, illetve a Tabán felé néző nyugati részében, ahol az épületszárny két udvarában alsó összeköttetéssel két 18 emeletes raktártorony épül kizárólag vakratárakkal.

9 Az összes föld alatti raktár is tulajdonképpen vakraktár, hisz világítása csak mesterséges fénnyel történik. Johannes Papritz-nak a levéltárosok 1960. évi stockholmi kongresszusán előadott referátumában azt olvashatjuk, hogy az ablak nélküli raktárak kellemetlen lélektani hatást gyakorolhatnak a huzamosabb ideig abban dolgozókra.™ Az ilyen hatást azonban — véleményünk szerint — különösen olyan esetben, mint az új Nemzeti Könyvtáré, ahol a raktárakat egyéb dolgozó helyiségek veszik körül, nem kell túlbecsülni.

11 9 Sebestyén Géza—Farkas László: Üj Nemzeti Könyvtárunk a Várban. Magyar Könyvszemle 76. évf. (i960) 116—117. és 147. L 10 /. Papritz: Neue technische Methoden, neue Materialien und neue Erfahrungen auf dem Gebiete der archivischen Restaurierung und Konservierung sowie der archivischen Fototechnik seit 1950. Archivum 1960. 98. 1. 11 Ilyen ablaktalan raktár épült a lengyel központi levéltár részére is, amelyet jelenleg a lengyel Nemzeti Könyvtár birtokol. * Vö.: L. Kolacz — W. Parczewski: Projekt Centralnego gmachu Archiwów Panstwowych w Warszawie, Archeion XXXIII. (1960) 102—114. 1.