Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Borsa Iván: A technikai fejlődés és a levéltárak / 163–196. o.

164 Borsa Iván dig azt bizonyítják, hogy a technika új eredményeinek igénybevétele egyre terjed, s minden ország saját jólfelfogott érdekében szívén viseli a műszaki fejlesztés igen sokfelé ágazó gondját-baját. A technikai fejlődés szükségképpen érezteti hatását az életnek olyan speciális területein is, mint a levéltárügy. A műszaki jellegű problémák ma már a levéltári szakirodalomban egyre nagyobb helyet foglalnak el. S ha esetenként fel is merülhet a jogos aggodalom, hogy a műszaki vonatkozások e túltengése könnyen alkalmas lehet arra, hogy elterelje á figyelmet a levéltári munka sajátlagosan levéltári problémáiról, ma már kétségtélen az is, hogy az eredményes levéltári munkának egyre inkább előfeltétele a megfelelő műszaki alapok biztosítása. Mégis, ha kissé körültekintünk egyes európai országok általunk ismert levéltári viszonyain, megállapíthatjuk, hogy a levéltári munka technikai segédeszközeit tekintve még nem sokkal emelkedett túl a 19. századi színvonalon, s különböző egyedi sajátos eredményektől eltekintve általánosnak mondhatjuk: a levéltárak (helyesebben a levéltárosok) nem élnek olyan mértékig a technika fejlődése által nyújtott lehetőségekkel, ahogyan- az általánosságban elvárható lenne. Cikkünkben, mely a technikai fejlődésnek a levéltári munkában — s ezen belül sajátlagosan a hazai levéltári munkában

1 — hasznosítható eredményeit kívánja bemutatni és megvizsgálni, így elsőnek e sajátos jelenség egyes okait, majd általános problémáit, ezután pedig, hangsúlyosan a levéltári munkának a technikai fejlődés által leginkább befolyásolta problémái szerint, a fejlődés itt elért, ill. konkréten elérhető színvonalát és eszközeit kívánjuk bemutatni. A jelenség okait kutatva első helyen annak a szerény nézetünknek szeretnénk kifejezést adni, hogy a levéltárosok — talán azért, mert foglalkozásuk ter1 Levéltárügyünk technikai színvonalát a következő vázlatos kép elég jól érzékeltetheti: Egyetlen olyan épületünk van, amely levéltári célokra épült: a Magyar Országos Levéltárnak az 1910-es évek elején tervezett épülete. Ez az épület a század első harmadában kétségtelenül Európa legkorszerűbben épített és felszerelt levéltárai közé tartozott két raktári szárnyával és a szárnyakat összekötő hivatali traktusával, jó megvilágítású, központi fűtéses raktáraival, két teherfelvonójával, 2,20 m magas, tetszés szerint állítható Ganz-Vajda . rendszerű fém állványaival. A többi állami levéltár még e korszerűségi színvonaltól is elmarad, hisz valamennyi más célra épített épületekben van elhelyezve, s csupán történeti érdeklődésre tarthat igényt, hogy néhány területi levéltárunk egy-két olyan helyiséget birtokol, amelyek az egykori megyeház építésekor (leginkább a 18. században) levéltár céljaira épültek. Ezt a szinte szükségállapotot illusztrálja, hogy 23 állami levéltár közül mindössze négyben biztosítja felvonó az épület különböző szintjei között a levéltári anyag mozgatását. Egyetlen levéltárunkban sincs biztosítva valamennyi raktár fűtése, s 17 levéltárban egyáltalán nincsenek fűthető raktárak. Egyetlen olyan levéltári raktárunk sincs, amelynek levegőjét gépi berendezés kondicionálná. — Az Országos Levéltár 1935 óta alkalmazza a mikrofilmezést, előbb csak kutatási célok kielégítésére (dokumentációs célzattal), 1943-tól pedig az iratanyag fokozott biztonsága érdekében. E téren — egyes országok levéltáraival való összehasonlítást véve alapulj— tisztes eredményt tudunk felmutatni, bár a technikai lehetőségek teljes kiaknázásáig még hosszú az út. — Az Országos Levéltár iratrestauráló műhelye 1957 óta veszi igénybe a modern technika produktumait (vacuumos szárító és fertőtlenítő kazán, laminátor, különböző műanyagféleségek), s alkalmaz korszerű eljárásokat. E műhely eredményei más országok levéltárainak hasonló műhelyeivel összehasonlítva kimagaslónak mondhatók, de sajnos még igen messze van attól, hogy a vele szemben felmerülő minden — főleg mennyiségi — igényt ki tudjon elégíteni.