Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Ember Győző: A családi levéltárak tagolódása / 149–162. o.

156 Ember Győző mind valamilyen regisztratúrában keletkeznek, rendszerint valamelyik családtagnak, esetleg valamelyik családi hivatalnak a regisztraturajaban. Ezekből a regisztratúrákból azonban különleges jelentőségük következtében, mert nem csupán az illető családtag vagy családi hivatal szempontjából van fontosságuk, hanem a család több tagjának, esetleg az egész családnak az érdekét érintik, kiemelik, egybegyűjtik és együtttartják őket. Ilyen módon keletkezik a család fondja, amelyben rendszerint jogbiztosító jellegű, a családi birtokkal kapcsolatos iratokat találunk. Van tehát családi fond, ez a fond azonban nem regisztratúra, hanem gyűjtemény. A család tagjai nem képezik a család fondját, amint azt Borsa Iván gondolja, hanem összegyűjtik, részint elődeik, részint a maguk, esetleg családi hivatalok regisztraturáiból. Bakács István említett tanulmányában nem mondja meg ugyan olyan határozottan, mint Borsa Iván, lényegében azonban a családot ő is regisztratúraképzőnek tartja. Beszél ugyanis „a család egyetemét illető iratok fondjá"ról,

20 ez pedig —^minthogy ő a regisztratúrát fondnak mondja — nem más, mint a család által képezett regisztratúra. Bakács István ezt a tételét azzal indokolja, hogy bizonyos, „az ingatlanokkal (rangemelésekkel) kapcsolatos iratok Öröklődnek", ezért „nem helyezhetők el egyetlen családtag személyi levéltárában sem", mert annak nem „rendeltetésszerű részei."

21 Ez az érvelés nem meggyőző. Azért, mert egy irat öröklődik, ugyanúgy rendeltetésszerű, azaz szerves része annak a regisztratúrának, amelyben keletkezik, mint a nem öröklődő iratok. Különben is, mi szól amellett, hogy egy családtag regisztratúrájának csak bizonyos iratai öröklődnek? öröklődik minden irat, legfeljebb az Örökös nem mindegyiket tartja meg, vagy nem mindegyiket emeli ki az örökségből és kezeli külön mint olyat, amely érdekeit (elsősorban jogait) különöseképpen érinti, biztosítja és védi. Bakács István azt állítja a családi iratok bizonyos fajtáiról, elsősorban a birtokjogi vonatkozásúakról, hogy „ezek — az egész család jogaira vonatkozó, nemzedékről-nemzedékre öröklődő — iratcsoportok is szervesen keletkeztek, hiszen nem egy esetben az újonnan keletkezett irat jogalapja a korábban létrejött volt."

22 Ez az érvelés sem fogadható el. Az öröklődés-nem teremt szerves kapcsolatot az iratok között. Ugyancsak nem kerül szerves kapcsolatba egymással két olyan irat, amelyek közül az egyik (helyesebben az egyikben foglaltak) jogalapja a másiknak (helyesebben a másikban foglaltaknak.) Az íratok közötti szerves kapcsolatot, az azonos eredetet, a közös provenienciát egyes-egyedül azt jelenti, ha ugyanabból a regisztratúrából valók. Ezt pedig a különböző családtagok, esetleg a családi hivatalok regisztraturáiból származó, „a család egyetemét illető" iratokról állítani nem lehet. Már a Bakács István által választott „illető" jelző is arra utal, hogy ezek az iratok nem a proveniencián alapuló regisztratúrát, hanem a pertinenciára épült gyűjteményt alkotnak. Fondnak tekinthetők, de nem abban az értelemben, ahogyan Bakács István használja a fond kifejezést, nem regisztratúra, hanem gyűjtemény jellegű fondnak. 20 Bakács István i. m. 172. I. 31 Uo. 164. 1. 22 Uo. 164. 1.