Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Ember Győző: A levéltári gyűjtőkörök elhatárolása / 3–21. o.
A levéltári gyűjtőkörök elhatárolása 15államosítják őket, amikor magántulajdonból állami tulajdonba, állami irányítás és ellenőrzés alá kerülnek. A szerv jelentősége a gazdasági életben az államosítás következtében nem csökken, hanem növekszik, fondjának forrásértéke ugyanakkor viszonylagosan kisebbedik, mert a szerv működésére vonatkozó legfontosabb adatok, amelyeket az államosítás előtt egyedül a szerv fOndjából lehetett megtudni, az állami irányítás és ellenőrzés következtében immár az irányító és ellenőrző állami hatóságok fOndjaiból is megtudhatók. A fond forrásértékének ilyen viszonylagos kisebbedése következtében megtörténhetik, hogy valamely gazdasági szerv államosítás előtti fondja központi levéltárba kerül, ugyanannak a szervnek az államosítás utáni fondját ellenben a szerv székhelye szerint illetékes területi levéltár őrzi. Félreértés elkerülése végett le kell szögezni, hogy ilyen esetekben csak látszólag van szó ugyanarról a szervről, annak államosítás előtti és utáni fondjairól. Tulajdonképpen két külön szervnek a fondjairól van szó, hiszen az államosítás utáni szervet nem tekinthetjük azonosnak az államosítás előttivel, még akkor sem, ha az államosítás tényén kívül semmiben sem különbözik tőle. Abban az esetben, ha külön gazdasági szaklevéltár van, természetesen a tárgyi ismérv kerül a gazdasági szervek fondjainak levéltári gyűjtőköri hovatartozásának a megállapításánál az első helyre, s annak alapján e levéltárban kell e szervek fondjait elhelyezni. — Központi és területi szaklevéltárak léte esetében a fentiekben mondottak szerint — a székhely és a jelentőség ismérvei alapján — lehet eldönteni, hogy valamely gazdasági szerv fondjának melyikben van a helye. Az egyházi szervek fondjainak a levéltári gyűjtőköri elhatárolásánál először is különbséget kell tennünk a jelenleg is működő és a már megszűnt egyházi szervek között. Az előbbi szervek fondjai egyházi, az utóbbiakéi állami levéltáraknak a gyűjtőkörébe tartoznak. Másodszor különbséget kell tennünk — mégpedig mind a jelenleg is működő, mind pedig a már megszűnt szervek tekintetében — egy részről az egyházak hatalmi, igazgatási és jogszolgáltatási szervei, más részről az egyházi intézetek, intézmények, testületek, egyesületek, társulatok és gazdasági szervek között. Az egyházak hatalmi, igazgatási és jogszolgáltatási szervei fondjainak a levéltári gyűjtőköri hovatartozását elsősorban az illetékesség ismérve alapján állapíthatjuk meg, ugyanúgy, mint az államhatalmi, államigazgatási és egyéb jogszolgáltatási szervek föndjainál tesszük. Ezeknek az egyházi szerveknek ugyanis rendszerint meghatározható az illetékessége, a területi hatásköre. Az államhatalmi, államigazgatási és jogszolgáltatási szervek fondjainak levéltári gyűjtőköri elhatárolásáról a fentiekben egyebekben mondottak is vonatkoznak az egyházak hatalmi, igazgatási és jogszolgáltatási szerveinek a f Ondjaira. Az egyházi intézetek, intézmények, testületek, egyesületek, társulatok és gazdasági szervek fondjait pedig azoknak az ismérveknek az alapján utaljuk levéltári gyűjtőkörbe, mint az egyéb — nem egyházi — ilyen szerveknek a fondjait. Az ezeknek a szerveknek a fondjairól az előzőkben mondottak az egyházak megfelelő szerveinek a fondjaira is vonatkoznak.
