Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Bélay Vilmos: Isztoricseszkij Arhiv, 1961–1962. / 143–145. o.

144 Folyóiratszemle advány — problematikájával, különös tekintettel az iratanyag kiválogatásának sok gondot okozó kérdésével. — V. G. KZARTMJAN: AZ örmény levéltárak munkájának tapasztalataiból (127—131. pp.) c. cikke elsősorban a levéltárak publikálási tevékenységét világítja meg, részletesen beszámol az utolsó másfél évtized kiadványairól. — O. I. KIRIK: Kuba Nemzeti Levéltára (166—169. pp.). Irodalom alapján ismerteti a levéltár történetét és szervezetét. — V. T. LOGINOV: A Pravda 1912—1914. évfolyamaiban megjelent néhány anonim cikk szerzőségéről írva megállapítja, hogy ezek szerzője kétségtelenül V. I. Lenin. (Nr. 2. 164—169. pp.) — T. V. SEPELJEVA: A Szovjetunió Marxizmus—Leninizmus Intézete Központi Pártlevéltárában őrzött Lenin dokumentumok tudományos feldolgozása és őrzése (169—180. pp.). A cikk tárgyaíja Lenin személyi fondja kialakításának, rendszerezésének és az egyes őrzési egységek megformálásának kérdéseit. Beszámol a szerzőség megállapításának különösen sok nehézséggel járó munkájáról. — A. O. GRUM—GKZSIMATLO: A. O. Kornyilovics levéltári kutató és archeográfus c. cikke (180—193. pp.) a híres dekabrista történész és publicista levéltári munkásságát ismerteti. — N. V. MATKOVSZKIJ: A pártlevéltárak a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. Kongresszusa előestéjén (Nr. 3. 225—233. pp.) c. cikke ä Szovjetunió mintegy 600 000 párt- és komszomol szervezetével kapcsolatos pártlevéltárak iratanyagának feldolgozási munkáiról számol be. Megtudjuk belőle, hogy több mint 45 millió őrzési egységet dolgoztak fel. Ezenkívül beszámol a cikk a párttörténet összeállítási munkáiról, az egyre emelkedő kutatóforgalomról és számos megjelent kiadványról. — V. V. MAKSZAKOV: V. I. Lenin dokumentumai a Szovjetunió állami levéltáraiban, azok feltárása és feldolgozása c. cikke (234— 248. pp.) tájékoztatást nyújt Lenin dokumentumairól addig is, míg elkészül a teljesség ige-/ nyével készülő jegyzékük. — M. I. AVTOKRATOVA: Az iratanyag katalogizálásának kérdéséről (Nr. 4. 182—193. pp.) c. cikkének részletes ismertetése olvasható a Levéltári Szemle 1962. évi 2. kötete 115—119. oldalán. — L. A. GOLDENBERG—O. M. MEDUSEVSZKAJA: A kartográfiai források kiadásának módszertana (193—203. pp.) c. cikk részletes ismertetése az előbb idézett kötet 120—123. oldalán olvasható. — L. M. HLEBNYIKOV: Szovjet tudósok munkái az orosz papírgyárak vízjeleiről (247—252. pp.). — G. A. BELOV: A szovjet állami levéltárak a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. Kongresszusának előestéjén (Nr. 5. 193—204. pp.) c. cikke ismerteti a Szovjetunió Minisztertanácsa 1956. február 7. határozatának (a minisztériumok és hatóságok iratanyagának rendezéséről és jobb felhasználásáról), továbbá a Minisztertanács 1958. augusztus 13-i határozatának {a Szovjetunió Állami Levéltári Fondja állományáról) végrehajtásával kapcsolatos munkát. Tájékoztatást nyújt a Levéltári Főigazgatóság átszervezéséről intézkedő 1960. január 13-i minisztertanácsi határozat végrehajtásáról. A Levéltári Főigazgatóság jelenleg 277 állami levéltár, négyezernél több városi és kerületi levéltár munkáját irányítja. — D. Sz. LIHACSOV akadémikus: Az irodalmi emlékek és történeti források hamisításának kérdéséről c. cikke számos példán mutatja- be, miként lehet egyes hitelesnek hitt dokumentumok hamisított voltát felismerni. — V. N. AVTOKRATOV; Miként rekonstruálható az elveszett levéltári fondok állománya? c. cikke (150—165. pp.) egy, a XVIII. században működött központi hivatal, a katonai prikáz iratanyagán — amely elveszett — mutatja be, miként lehet ezt a, munkát' sikerrel elvégezni. — L. N. KRIVOSEIN: Levéltári iratok felhasználása a kommunista nevelésben (165—169. pp.) az utóbbi évek levéltári propagandamunkájáról számol be (kiállítások, sajtóközlemények ,rádió és televízió-előadások). — 1962.: D. A. CSTJGAJEV: A szovjet korszakkal foglalkozó forrástudomány feladatai a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. Kongresszusa határozatainak fényénél (Nr. 1. 165—173. pp.) c. cikk arról számol be, hogy a személyi kultusz felszámolásával megnyílt a lehetősége annak, hogy a szovjet korszak törénetére vonatkozó iratokat sokkal helyesebben elemezzék a történészek. Számos gondolatot vet fel és összefoglalja a tennivalókat. — D. Sz. LIHACSOV akadémikus: A szöveg sajátságaira vonatkozó utalások egységesítéséről (174—175. pp.). — Egy szerző megnevezése nélküli közlemény Lukárs tábornok (Zalka Máté) 1918—1919. évi működésére vonatkozó, sőt az ő kezétől származó iratot publikál, — N. A. IVNYICKIJ: A kollektivizálás első szakaszára (1929—1930) vonatkozó források kritikai elemzése (Nr. 2. 191 — 202. pp.) c. cikk bírálja a személyi kultusz korában keletkezett és a fenti tárggyal foglalkozó műveket és rámutat arra, miként lehet valóban tudományos módszerekkel feldolgozni ennek a nagyon fontos kérdésnek történetét. — V. G. GEIMAN: A XVII. századi jogi vonatkozású iratok sajátságairól (Nr. 3. 185—192. pp.) c. cikk segítséget nyújt a feudális korszak társadalomtörténetének tanulmányozásához, főleg a jobbágyok jogi helyzete elemzésében. — F. A. FJODOROV—T. I. MIHAJLOV: Osztrák—orosz kapcsolatok az 1812. évi Honvédő Háború előestéjén és tartama alatt (Nr. 4. 95—120. pp.) c. forrásközlemény a cári külügyminiszter és a bécsi követ közti levélváltást teszi közzé. — V. G. VERZSBICKIJ: AZ orosz hadsereg egyes