Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Arhivist, God. IX/3–4.–X/1–2. (1960–1961) / 137–139. o.

138 i Folyóiratszemle X>. STEFANOVIC jegyzék formájában a Hilandar-i szláv neumás dallam-kéziratokról készült, s ugyancsak a Szerb Akadémia Levéltárában őrzött mikrofilmeket (22—26. pp.), — JELENA NEDELJKOVIC-PIPER Andrija Luburic irathagyatékát (27—29. pp.), — végül RADMILA POPOVICPETKOVIC, a Cedomilj Mijatovic szerb politikusra és diplomatára (1842—1932) vonatkozóan a XIX. század végéről az angol külügyminisztérium levéltárában található iratokat (30—33. pp.). — A Beszámoló és hírek rovatban többek közt a Szerb Köztársaság levéltári intézményeinek néhány problémájáról (34—37. pp.), gazdasági levéltárairól (37—39. pp.), valamint a segédlevéltárosok és kezelők, tehát a középkáderek számára rendezett tanfolyamairól (40—41. pp.) olvashatunk rövid tudósítást; ugyanott a Kosovo és Metohija-i terület közigazgatási alkalmazottai számára a levéltárak és az ügyvitel kérdéseiről szervezett immár második tanfolyamról is beszámolnak (40. p.). — Sveska 2.: A jugoszláv népi felkelés 20. évfordulója alkalmából MILOS KRSTIC a Jugoszláv Levéltáros Szövetség ünnepi üléséről készült beszámolója ismerteti a nemzeti felszabadító háború forrásait (Források a Jugoszláviai Nemzeti Felszabadító Háború és a Népi Forradalom tanulmányozásához). Ezek legnagyobb része a Hadtörténeti Intézet levéltárában őriztetik, két csoportra osztva: a forradalmi népi szervek és katonai alakulatok, illetve a megszálló hatóságok és a szerb Quisling-kormány iratainak csoportjára. Jelentős mennyiségű anyag található a munkásmozgalom történetének intézeteiben, néhány múzeumban és levéltárban is: ezeket a cikk felsorolja (köztük az Újvidéki Történeti Levéltárat, ahol a magyar hatóságok több ezer iratát is őrzik), s megadja az anyag megközelítő mennyiségét is. A beszámoló végül a vonatkozó forráskiadványokról tájékoztat és sokoldalú bibliográfiát ad (7—36. pp.). — A következő négy cikk a jugoszláv levéltárak mai, felszabadulás után létrejött anyagaival ismerteti meg az olvasót. RADMILA MIRCIC cikke: A szocialista Jugoszlávia levéltári fondjai (37—57. pp.), miután általános áttekintést ad az iratanyag keletkezésének történeti feltételeiről és jelentőségéről a történeti kutatásban s a gyakorlati igazgatási munkában, ismerteti a feldolgozással kapcsolatos problémákat: elsősorban a szocialista államélet gyors kifejlődése révén előállott sűrű átszervezéseket, hatáskörváltozásokat, belső szervezeti átalakulásokat. Végül a megoldandó feladatokra mutat rá: az általános levéltárak és szaklevéltárak, illetve speciális levéltári anyagot gyűjtő intézmények gyűjtőköreinek elhatárolására, a levéltárak s a fondképzők viszonyának, a selejtezésnek és az anyag felhasználásának problémáira. — STJEPAN BACIC: A szövetségi szintű intézmények és szervezetek irattárainak fondjai című tanulmánya (58—81. pp.) ejső részében ugyancsak a felszabadulás utáni új igazgatási szervekkel, átszervezésekkel s az ezek eredményeképpen előállt problémákkal foglalkozik; második részében a cikk az államigazgatás által az anyag megmentése, illetve helyes selejtezése s az iratkezelő személyzet képzése terén tett lépéseket ismerteti* A harmadik rész a levéltárak anyagnyilvántartó, a működő igazgatási, és vállalati iratkezelést avval együttműködve szabályozó, ellenőrző, s a selejtezések levéltári felügyeletét biztosító törekvéseit és módszereit mutatja be — a negyedik rész az irattárak helyzetét elemzi, az ötödik pedig az anyag levéltári átvételével, valamint tudományos és egyéb célú felhasználásával kapcsolatos problémákat taglalja. A fő cél az, hogy az anyag leghatékonyabb védelme mellett olyan irattári kezelést is biztosítani lehessen, amely mellett ez a levéltárakba beszállítva a leghamarabb lesz használható. — JOZE 2ONTAR: A községek és járások iratanyaga cím alatt (82—102. pp.) bevezetésben először az irattermelő szervek típusai szerint mutatja be az anyagot, majd a továbbiakban lényegében az előző tanulmányban tárgyaltakkal azonos problematikát vizsgál, •de mindezt most már a címben meghatározott szinten s abból adódó szempontok szerint. — Az összeállítás utolsó darabja EMIL VOJNOVIC A gazdasági levéltárak Jugoszláviában című cikke (103—114. pp.). Szerző erősen hangsúlyozza a gazdasági iratanyag sajátosságait, az igazgatási és törvénykezési anyagtól eltérő belső struktúráját, s a feldolgozás ebből adódó különbözőségét, valamint gyakorlati népgazdasági felhasználhatásának nagy jelentőségét. Rámutat az üzemi levéltári anyag általában rongált állapotára, a helyhiányra stb. A pénzügyi jellegű anyag aránylag jobb helyzetben van, mivel rendes kezeléséhez és megőrzéséhez nagyobb anyagi érdekek fűződnek. A szerző épp ezért a gazdasági élet egészére kiterjedő egységes ügyviteli szabályozást kíván. Az anyag méretei (egyedül Szerbiában 86 km anyag várja a levéltári átvételt) már az irattárban megkövetelik a selejtezést. A jugoszláviai viszonyokat különben szerző még nem látja érettnek gazdasági szaklevéltárak felállítására: az anyag átvétele ínég hosszú ideig az általános gyűjtőkörű állami levéltárak feladata lesz. — A cikkek következő csoportja a VI. Table Ronde (tárgya: A levéltár a nemzetközi életben) referátumait és határozatait (115—179. pp.), valamint a kérdőívre adott jugoszláv választ (180—191. pp.), s a jugoszláv kiküldött rövid beszámolóját közli (192—194. pp.). — Az anyagismertetés rovat-V ban LAZAR CELAP jegyzéket közöl a hajdani szlavóniai-szerémségi Generálkommandó" 1749—• 1S48 közötti térképanyagáról (195—198. pp.). — A Krónika rovat többek között az Arhivist