Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Vörös Károly: Archivi d'Italia. Seria II., Vol. XXVIII. (1961) / 129 - Mandl Sándorné: Archivmitteilungen, Jg. XI–XII. (1961–1962) / 129–134. o.

Folyóiratszemle 133 jait figyelembe véve további anyagokat is megőrizhetnek. — G. RHEINECKEL: Iratanyagmegőrzés az államosított Meisseni Porcellángyárban. (100—101. pp.) A 18. sz. elejéig visszanyúló iratok rendezéséről, a napjainkban használatos irattári terv elkészítéséről és szükségességéről szól a rövid tájékoztató. — W. QUAKATZ: Közigazgatási dolgozók képzése az iktatás és iratkezelés területén. (103. p.) Rövid tájékoztató a közigazgatásban dolgozók továbbképzéséről. — Az állami levéltárak 1962. május 11-én tartott igazgatói konferenciájának határozata az NDK levéltárainak politikai és tudományos feladatairól. (109. p.) — E. SCHETELICH: AZ üzemi levéltárosok és azok munkaközösségei feladatainak kijelölése. (110—Í15. pp.) A Levéltári Igazgatóság a kerületenként tartott munkaértekezletek tapasztalatait leszűrve, az elkövetkező évekre a következő feladatok elvégzésére tesz javaslatot: 1. Teljesítmény-összehasonlítás szervezése az üzemi levéltárak között. 2. Üzemi krónika készítése és közreműködés az üzem történetének megírásánál. 3. Az iratselejtezés elvrés gyakorlati munkája. 4. Az iratanyag rendezése, jegyzékelése és további feltárása. A megadott témákkal kapcsolatos részletes elképzelésekről és az üzemi levéltárosok eddigi munkájának kiértékeléséről olvashatunk még a cikkben. — M. KOBUCH: Diplomatika és levéltártudomány. Analitikus leltárak és katalógusok mint segédletek a középkori oklevélanyag feltárásához az NDK állami levéltáraiban. (116—122. pp.) Szerző az analitikus leltár és katalógus fogalmának meghatározását kísérli meg, majd széleskörű nemzetközi szakirodalomra támaszkodva nyújt áttekintést a középkori oklevél-anyag hozzáférhetővé tételének módjairól Európa és ezen belül az NDK különböző levéltáraiban. — I. SCHMID: A külügyminisztérium anyaga a potsdami Német Központi Levéltárban. II. rész. 1929—1945. (123—132. pp.) A levéltárismertetés a külügyminisztérium szervezetében és működési területén az I. világháború után beállt változásokat s a tárgyalt korszak iratanyagát ismerteti. — H. KOCH—W. OESER: A tömeges iratkonzerválás problémái. (132—135. pp.) A két cikkíró 1960 májusában Budapesten járt tanulmányúton. Az itt látottakról tartott beszámoló alapján indult meg az NDK-ban a laminálási eljárással történő konzerválás. Szerzők most eddig szerzett tapasztalataikról számolnak be és javaslatot tesznek különféle, tömeges konzerválást lehetővé tevő eljárásokra. — K. BLASCHKE—R. HELLMESSEN: Penészgombák mint a levéltári anyag veszélyeztetői. (136—139. pp.) Különféle penészgombák bemutatása után a levéltári anyag védelméről, s a már fertőzött anyag megtisztításának módjáról szólnak a cikkírók, — E. SCHETELICH: A Levéltári Igazgatóság levéltártechnikai munkaértekezlete. (14Ö—141. pp.) Az értekezlet főtárgya a fentebb ismertetett két cikk problematikája volt. — CH. KIRSTEN: A tudományos intézetek levéltári munkaközösségeinek értekezlete. (141—142. pp.) Rövid összefoglalás a tudományos intézeti levéltárosok feladatairól és a saját felügyeleti hatóságukkal, valamint a Levéltári Igazgatósággal való fokozott együttműködés szükségességéről. — W. KLAUE: A FIAF (Fédération Internationale des Archives du Film) értekezlete Berlinben. (143—144. pp.) Tíz európai ország képviselőjét látta vendégül az NDK állami filmarchívuma. Az értekezlet témája a filmek tárolásának és épségben tartásának problémája volt. — A Levéltári Tudományos Intézetben folyó levéltárosképzés VII. évfolyamáról FI. LÖTZKE, a Glauchauban rendezett levéltári kiállításról C. LASKE tájékoztatja az olvasót. (145—146. pp.) — H—S. BRATHER: Irattári anyag — levéltári anyag — gyűjtemények. Adalékok egy vitához. (158—167. pp.) Szerző a címben szereplő három fogalom körülhatárolására tesz kísérletet. Először az irattár (regisztratúra) fogalmának levéltártudományi fejlődéséről ír, majd a regisztratúra képzőkkel és az irattár funkciójával, a regisztratúra tagolódásával, az irattári anyag levéltári anyaggá válásának feltételeivel, könyvtárak és műkedvelők gyűjteményeivel foglalkozik, figyelembe véve a német szakirodalomban eddig megjelent hasonló tárgyú írásokat. Szerinte a regisztratúra fogalma ma is, modern anyag esetében is, megállja a helyét, ha regisztratúra alatt azon iratok összességét értjük, melyet valamely iratképző szerv a funkciója ellátása során létrehozott és őriz. A levéltári anyagnak a könyvtári és múzeumi anyagtól való elhatárolása is könnyűvé válik, ha a funkcionális és nem funkcionális anyag fogalmából indulunk ki. Ilyen szemlélet mellett a „gyűjteményi anyag" a levéltári anyag mellett csak elenyészően kis mennyiségű lehet. — G. SCHMID: AZ iratanyag jegyzékelésének speciális problémái. Tartalmi cédulák és utaló cédulák (Enthält-Vermerk und Darin-Vermerk). (168—174. pp.) Egyre inkább felmerül a levéltárakban az anyag speciális feltárási formáinak szükségessége. A cikkíró számbaveszi az eddig követett feltárási módokat, az állagcímek jegyzékbe foglalásától egészen az egyes iratok tárgyi meghatározásáig, rámutatva arra, hogy azonos eljárás különféle természetű anyagnál nagyon is eltérő eredménnyel járhat. Részletesen ismerteti a francia, szovjet, holland levéltárak által követett módszereket, majd visszapillantást nyújt a német levéltárak által követett anyagfeltárási eljárásokról a 19. sz. 70-es éveitől napjainkig. Végül egységes anyagfeltáró munkára tesz javaslatot, melynek