Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - IRODALOM - Vörös Károly: Andics Erzsébet: A Habsburgok és Romanovok szövetsége. Budapest, 1961. / 113–114. o.

Irodalom 113 ANDICS ERZSÉBET A HABSBURGOK ÉS ROMANOVOK SZÖVETSÉGE Budapest, 1961. 452 p. Andics Erzsébet a magyar reformkor és 1848—49 eseményeivel foglalkozó másfél évtizedes kiterjedt munkássága e kor történetének elsősorban egy eddig jóformán feldolgozatlan részletét: a reakció szerepét tárta fel és mutatta be az olvasónak. Nem korlátozva azonban kutatásait a hazai magas klérusnak és arisztokráciának a polgári átalakulással és a nemzeti függetlenségi törekvésekkel egyaránt szembenálló csoportjaira, és e csoportok tevékenységének vizsgálatára, Andics legújabb, 1961-ben közzétett munkájában már a magyar forradalom és szabadságharc tragikus bukásának legközvetlenebb okát: a szorongatott Habsburgbirodalom segítségére siető cári intervenciót és annak előzményeit kívánja felderíteni. Abban, hogy Andics a Habsburgok és Romanovok szövetségéről szóló, részletes bevezető tanulmánnyal ellátott forráskiadványa — mint ezt már elöljáróban megállapíthatjuk — túlmenve a polgári történetírás által sokáig vallott, ám — mint most kiderül — csak felületi jelenségeket (például a debreceni trónfosztást, vagy a lengyel emigránsok növekvő szerepét, vagy éppen a pánszláv törekvéseket) kiemelő felfogásán — a fenti kérdésre végre a lényegig hatoló s minden eddiginél bizonyítottabb választ tud adni, mindenekelőtt a széles, és jórészében a magyar történetírás által eddig még soha nem használt levéltári forrásbázisnak van igen nagy szerepe. A munka legterjedelmesebb része ugyanis forrásközlés, mely a kötetből több mint 200 oldalt foglal el. Andics itt 147 tételszám alatt 169 iratot tesz közzé (ebből 15 fontos és jellemző tartalmú, de az in extenso közlést mégsem igénylő darabot csupán magyar nyelvű kivonatban). A 147 tételből 22 a bécsi Staatsarchivból, a Staatskanzlei politikai anyagának Russland csoportjából, 2 ugyaninnét, a bizalmas iratok közül, 1 pedig a Schwarzenberg hagyaték^ ból származik. A bécsi központi kormányszervektől származó forrásokat szerencsésen egészíti ki a birodalom akkori politikáját irányító családok és személyek: a Windischgrätzek, valamint a Metternichek Csehszlovákiában őrzött családi levéltáraiból vett néhány jellegzetes darab. A közölt források legnagyobb, 116 tételt kitevő és, tegyük hozzá, leglényegesebb része azonban a Szovjetunió, magyar kutató által e korszak vonatkozásában először most felhasznált központi állami levéltáraiból, nevezetesen (egy, a Központi Hadtörténeti Levéltárból való s már 1890-ben kiadott irattól eltekintve) az Orosz Külpolitika Levéltárából származik. Ezen belül is a Habsburg-birodalom szervezetéhez hasonlóan főleg külügyminisztériumi funkciókat ellátó kancellária fondja adja az anyag legnagyobb részét (102 tételt); 13 tételnyi irat a kancelláriának a bécsi követséggel folytatott általános levelezéséből kerül közlésre. Az egész anyagnak értékét különösen növeli az, hogy 12 tételtől eltekintve, (melyeket az 1848—49. évi cári intervenció történetét kutató jeles szovjet történész, R. Averbuk a harmincas években tett közzé) ezek az iratok most először kerülnek kiadásra. A csaknem kizárólag francia (helyenként német) nyelvű szövegek kiadása gondos archeográfiai apparátussal, egyszerű és áttekinthető formában történt; világos és a lényeget megragadó magyar tartalmi kivonatok segítik az egyes iratok megértését és az egész anyag áttekinthetőségét. Csupán azt érezzük indokolatlannak, hogy a 27, 30, 34, 57. számú iratok Averbuk közlésének orosz fordításában kerülnek kiadásra, holott az Averbuk által ugyancsak orosz fordításban kiadott többi irat mind eredeti francia nyelvű szövegével szerepel. (Különben a 102. és 106. számú iratok esetén Averbuk publikációjának évszámaként, valószínűleg sajtóhiba folytán, 1931 szerepel, 1938 helyett.) Ugyanígy bizonyos — bár csak jelentéktelen szépséghibának tekinthető — következetlenséget észlelünk abban, hogy a kötet a szövegeket hol az összes bevezető és befejező udvariassági formulákkal együtt, hol (az esetek túlnyomó többségében) ezek nélkül közli — valamint abban, hogy helyenként az egyes iratok magyar címeiben a „cári" jelzőt, illetve a „cár" szót nem következetesen használja. Külön megemlítendő az igen precíz — s ami nem kis erény e műfajban: rendszeresen felépített — gazdag, és nehezen hozzáférhető életrajzi anyagot is közlő név- és tárgymutató: Bélay Vilmos munkája. Az iratközlés és az iratokat szerves egységbe foglaló, s a közölt iratok körén messze túlnyúló, kiterjedt forráskutatásról tanúskodó bevezető tanulmány világosan és áttekinthetően mutatja be az intervenció előtörténetét, s az annak kiindulópontját jelentő, a Habsburgok és Romanovok között a francia forradalom ellen vitt háborúkban létrejött, a Szent Szövetségben ,g Levéltári Közlemények