Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Baraczka István: Néhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása : adatok a magyarországi német írás paleográfiájának problémáihoz / 219–253. o.

234 Baraa.t» Istvái. körív vagy csigavonal. Ezek alkalmazását a 6. sz. tábla 63—65. ábráin mutatjuk be. 9. A tanulmányozott német írású szövegek rövidítésével kapcsolatban ezek után általánosságban a következő tanulságokat lehet levonni. Egyrészt nagy előszeretettel alkalmaznak rövidítéseket ott is, ahol a rövidített szó egészben való kiírása kevesebb fáradsággal járt volna, egyszerűbb és gyorsabb lett volna, mint a rövidítés alkalmazása. Erre vonatkozólag 1. a 6. sz. tábla 66. és 67. ábráit. Másrészt a rövidített szó kiírt részéhez, illetőleg sok esetben csak egyetlen kiírt betűjéhez több rövidítesi jelet is fűznek. Az előbbi esetben inkább azonos értelmű rövidítesi jeleket alkalmaznak. Pl. a 6. sz. tábla 68. ábráján szereplő Jan + röv. jel + : = Január (1697) — ahol mind a:, mind a jel arra utal, hogy rövidítés céljából történt a szó többi részének elhagyása; vagy a 6. sz. tábla 69. sz. ábráján látható r + fölötte röv. jel + utána röv. jel. = reinisch (1697) — ahol az r betűt követő jel a szó rövidítés céljából való megszakítását, a betű felett álló jel pedig a konkrétan rövidített elemekre utalás nélkül a rövidítés tényét a szóban érzékelteti. Harmadik jellemzőül lehet megemlíteni, hogy sok esetben a szókezdet egyetlen betűjének kiírásával és a szó rövidítés céljából történt megszakítására utaló jel hozzáadásával rövidítenek egy-egy szót. Pl. z, + röv. jel = zahlt (1696),

89 V + röv. jel = Vngerisch (1697),

90 H + röv. jel = Hungaricalis (1697).

91 Amint a későbbiekben látni fogjuk, lényegében és az esetek többségében ugyanezt a módszert alkalmazzák a különféle pénzegységek rövidített megjelölésére is. Végül jellemzőnek tartjuk a vizsgált német írásra azt is, hogy az azonos betűvel kezdődő szavak azonos módon írt kezdőbetűjével különböző szavakat rövidítenek. Példaképpen 1. a 7. sz. tábla 70—71. ábráját. Azonos jelenséggel találkozunk. a pénzegységekre alkalmazott rövidítések esetében is, amikor a más-más pénzrendszerbe tartozó dénárokat és forintokat azonos módon jelölik. Ebben az esetben azonban az azonos rövidítésjelek kevesebb zavart okoznak, mert a számolási műveletek útján mindig tisztázható, hogy pl. a rajnai forint vagy a magyar forint dénárjáról van-e szó, illetőleg, hogy melyik forinttal (rajnai, magyar, kamarai, császári) dolgozik a számadások írója. A fentiekben vázolt tanulságok — s ezt ezúttal is nyomatékosan hangsúlyozzuk — csupán a XVII. század utolsó 25—30 évében, elsősorban Budán, Pesten és Sopronban keletkezett és német írással írott, speciálisan számadási iratok tanulmányozásából voltak levonhatók. Egy viszonylag tágabb időközben, nagyobb területen keletkezett és nem ennyire speciális anyagban lévő német írás bizonyára ennél jóval több paleográfiai sajátosságot rejteget, amelyeknek kibontása előbbre vinné a szövegek megbízhatóbb és könnyebb olvasását. III. Visszatérve a közelebbről vizsgált anyagunkhoz, az alábbiakban áttekintjük azokat a rövidítéseket, amelyek konvencionális jeleknek tekinthetők. E jelek közül több ismerős lesz, mégis közöljük azokat keletkezésük időrendjében, 89 OL, Cam. Adm. zu Ofen, Varia et rep, 3945. fasc. 83. 1. verso. 90 FL, Budai pénztári számadások, 1697. N° 92. 3. 1. recto. 91 Uo. 1697. N° 67.