Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Baraczka István: Néhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása : adatok a magyarországi német írás paleográfiájának problémáihoz / 219–253. o.

fvíéhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása 231 „ acht gülden vnndt fünff groschen ... Id est 8 fl 25 den..." (1689)

6S Ebben az esetben a számadó az 5 garast a 100 dénárt tartalmazó magyar forint 25 dénárjára váltja át. Ha nem ezt tenné, hanem a rajnai forint dénárjára gondolt volna, akkor az j,Id est"-et követő összegben 8 fl 75 dénárnak, vagy ezt tovább egyszerűsítve 8 fl 2 solidus 15 dénárnak kéne szerepelnie az összegben. 8. Ami a vizsgált anyag rövidítéseinek részletesebb tanulmányozását illeti, belőle az a kép alakul ki, hogy a szóban forgó német írás részben felhasználja a latin paleográfiából ismert rövidítési rendszert és jeleket, részben más értelemben használja azokat, részben pedig egészen újakat alkot. A latin paleográfiának a rövidítés jelölésére használt általános jelei közül — tehát azok közül a jelek közül, amelyek egyszerűen annyit jelentenek, hogy a szóban rövidítés történt, anélkül, hogy a rövidítés módjára utalnánk — ismeri anyagunk a ""-* és ~ jeleket. Ezekre vonatkozólag 1. a 4. sz. tábla 45. és 46. ábráit. Ugyanennek a ténynek a jelölésére használják forrásaink a következő jeleket is: \, S, l , "--* (valamennyit a rövidített szó fölött). Alkalmazásukat az 5. sz. tábla 47—51. ábráin mutatjuk be. Az említett jelek használata mellett előfordul az is, hogy szövegeink a rövidített szó ilyen voltára a jelek egyikével sem utalnak, hanem a rövidített szó utolsó betűjét egy jobbra nyújtott összekötő vonallal a szó fölé emelik. (Erre vonatkozólag 1. az 5, sz. tábla 52. ábráját). A szavak rövidítés céljából történt megszakítására utaló és a latin paleográfiából ismert jelek közül — amelyek tehát azt jelzik, hogy a szó végéről néhány betű hiányzik — csaknem valamennyit használja német írásunk is, mégis leginkább az 5. sz. tábla 53. és 54. ábráján bemutatott jeleket, az utóbbit kissé módosított formákban, de sűrűn. Éspedig az 5. sz. tábla 55. ábráján bemutatott alakokban. Egyébként a ma is rövidítésre utaló jelnek, a pontnak (.) használatát ugyanilyen értelemben a kettőspont (:) váltja fel. Ez a helyzet a sziglákkal kapcsolatos alkalmazásában is. Pl.': N:Ö:M: — Nieder österreichische Metzen (1696),

69 Tax: = Taxierth (1691),

70 M: = Monat.

71 Igen gyakran fordul elő, hogy a kettőspontot akkor is használják, ha -előtte már van utalójel a szó rövidítés céljából történt megszakítására. (L. az 5. sz. tábla 56—57. ábráit is.) A most tárgyalt jelekkel azonos értelemben használják a mi mai kézírásunk nagy S-éhez hasonló és a 6. sz. táblán az 58. ábrában bemutatott jelet, különösen egyes pénznemek rövidítésében, amint azt a most említett tábla 59. és 60. ábrája mutatja. Átvette német írásunk az -us, -er stb. rövidítésére szolgáló jeleket is a latin paleográfiából. Olyan jeleket tehát, amelyek arra utalnak, hogy milyen elemek hiányzanak a rövidített szóból, (1. a 6. sz. tábla 61. és 62. ábráját). Továbbá Suma = Summa stb. Ugyanilyen saját jelentésű rövidítési jeleknek tekinthetjük az -m, -em, -n, -en rövidítésére következetesen használt jeleket, amelyek egy része az utolsó betű fölött balra húzott félkör, más része az utolsó betűtől jobbra lehúzott 68 OL, Cam. Adm. zu Ofen, Varia et rep. 3946. fasc. 15. 1. recto. 69 OL, Cam. Adm. zu Ofen, Varia et rep. 3945. fasc. 131. 1. 70 Uo. 109. 1. 71 FL, Budai pénztári számadások, 1697. N° 2.