Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rózsa Miklós: A tanácsi igazgatás szervezetének előzményei és első évei Budapesten, 1947–1956 / 88–137. o.

A tanácsi igazgatás szervezetének előzményei és első évei Budapesten Q7 A szervezet és munkakör azonban 1950. évi január hó 1-ével megváltozott

27 annak folytán, hogy az Iroda városrendezési osztályát önálló intézetként állítják fel, melynek neve „Budapest Városrendezési Intézet" lesz. d) A főváros testnevelésével és sportjával kapcsolatos minden hatósági intézkedés központosításával, s ennek során sporthatósági jelleggel Sportosztály felállításának elrendelésére került sor. A polgármester ezt a VII. (közoktatási) üo. kebelében szervezte meg.

28 e) A fővárosnak a hároméves terv és a költségvetés szerinti útfenntartási, útépítési feladatainak gazdaságos elvégzése érdekében a polgármester az Útügyi Intézetből és a hozzátartozó Úthengertelepből Fővárosi Útépítő Vállalatot létesít azzal, hogy az működését 1949. március 1-én kezdi meg. f) Amikor törvényhozásunk elérkezettnek látta az időt a területi önkormányzatok tulajdonában álló vállalatok sajátos vállalati formáinak kialakítására, és — mint a miniszteri előterjesztésből kitűnik — ezért törvényt alkotott a községi vállalatról,

29 akkor megindul a főváros üzemeinek és egyes intézményeinek községi vállalattá, való átalakítása, illetve egyes feladatok

30 ellátására új gazdálkodó szerveknek községi vállalatként való alakítása. A megalakult vállalatok irányításával járó feladat a XII. (üzemgazdasági) üo. ügykörébe került. g) A fővárosi kerületi ingatlankezelő vállalatok egységes és közvetlen irányítására, valamint ellenőrzésére a polgármester 1950. április 29-én Budapesti Ingatlankezelő Központot (BIK) állított fel, amely a főváros egyéni cégeként kezdte meg működését. Élén igazgató állt. A polgármester a Központtal kapcsolatban részére biztosított jogot a XII. (üzemgazdasági) ügyosztály útján gyakorolta.

31 4. 1949. év második felében már teljes mértékben folyt a fővárossal azonos gazdasági egységet képező városoknak és községeknek a fővárossal való egyesítése iránti szervező tevékenység. Már a szervezési munkák idején előrelátott dolog volt, hogy a szomszédos Csepel község, mely az országnak községi szervezettel rendelkező települései közül a legiparosodottabb, egyesülni fog a fővárossal. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a település nagyközségi jellegű közjogi és közigazgatási állása nincs összhangban a gazdasági életben betöltött szerepével, és ezért felmerült a megyei várossá szervezés igénye. Ennek az igénynek a kielégítésére már NagyBudapest perspektívájának jegyében került sor. Ugyanis a belügyminiszter Csepel községet 1949. évi szeptember hó 11-ével megyei várossá alakította át, de az 5.205/1/1949/III/3. sz. leiratából kitűnően már úgy, hogy Csepel megyei város polgármestere a budapesti kerületi elöljárók által ellátott tennivalókat látja el és a kerületi elöljáróéval azonos hatósági jogkört gyakorol, Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye alispánjának Csepel megyei városra vonatkozó hatáskörében és felügyeleti jogkörében viszont a főváros polgármestere jár el. 27 0005/1—1950—1. — (FK I. 7.) 28 4.006/1949—1. — (FK III. 12.) 29 1949:X. tv. 30 kéményseprőipar: 4.047/1949. (V. 21.) Korm. sz.; temetkezési tennivalók: 4.096/1949. (VI. 18.) Korm. sz. 31 3.277/289/1950—

XII. sz. — (FK V. 20.) 7 Levéltári Közlemények, XXXIII.