Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rácz Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944. december 21.–1945. november 15. / 43–87. o.

74 Rá« Béta Az első előadást Szekfü Gyula tartotta. Szekfü ebben az előadásában kifejtette, hogy a történelmi középosztály eljátszotta nemzetvezető szerepét. Helyére a munkásosztály és a parasztság lép. Felszólította a hallgatóságát és a középosztályt, hogy az adott politikai helyzet konzekvenciáját vonja le. Szekfü előadása nagy jelentőségű volt, mert „... egy konzervatív szájából hangzott el — állapította meg Révai József — és ezzel az előadásával segít leküzdeni a magyar értelmiség zömének lelki és szellemi megzavarodottságát és a terméketlen honfibú hangulatát segíti országépítő hitté és erővé átformálni..."" A szakszervezet különböző, az átképzést szolgáló további konkrét javaslatokat is terjesztett a minisztérium elé, mint pl. a tanítóképzőkből újonnan kikerülő 1200—1300 tanító átképzésének megszervezését. Az átképzés idejét két évben jelölte meg. Javasolta, hogy a fővárosban levő pedagógiai szemináriumokat pedagógusok átképzésének céljára szervezzék át, vidéken néhány nagyvárosban pedig az állam állítson fel pedagógiai szemináriumhoz hasonló intézményt. E vidéki helyek „egészén modern, új típusú iskolák lennének és idővel kialakulhatna belőlük a tanítóképző iskola" — állapította meg a szakszervezet javaslata.

100 A szakszervezetnek a kezdeti időkben tett javaslatai, sürgetései a minisztériumban süket fülekre találtak. A sajtótámadásokat is figyelmen kívül hagyták. A minisztérium vezetői csak akkor mozdultak meg, midőn a BNB már említett április 11-i ülésén határozatilag szólította fel Telekit, hogy azonnal oldja meg az átképzés kérdését: egyelőre a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete által kezdeményezett előadássorozatot bővítse és fejlessze, az előadásokon pedig a pedagógusok részvételét tegye kötelezővé. A szakszervezet kezdeményezését és a Budapesti Nemzeti Bizottság felszólítását már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A két szerv együttes fellépése arra kényszerítette Telekit, hogy megszerveztesse a pedagógusok átképzőtanfolyamát. Teleki rendelete értelmében a tankerületi főigazgatóknak kellett kijelölniök a budapesti kéthetes időtartamú átképző tanfolyamokra küldendő pedagógusokat. A kiadott intézkedéssel 1945. július 21rén az MNFF pártjai pártközi értekezleten foglalkoztak és egyhangúlag megállapították, hogy a „nagyon szükséges tanárátképzés megszervezésénél súlyos mulasztások terhelik a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot". A minisztérium terve szerint ui. csupán 150—200 pedagógus átképzéséről lett volna szó, a több tízezer nevelő közül. A pártok aggodalmukat fejezték ki azért is, hogy a kislétszámú hallgatóság kiválasztását a VKM kizárólag a tankerületi főigazgatókra bízta. Telekiek súlyos hibát követtek el a tanfolyam előadó gárdájának kiválasztásánál is. A pártok kifogást emeltek az ellen, hogy „... a tanfolyam előadói között olyanok is vannak, akiknek eddigi tudományos működése nem szolgálhat biztosítékul arra, hogy előadásuk a kívánt demokratikus szellemű átképzést szolgálja." Helytelenítették a tanterv kényszeredett intézkedést tükröző összeállítását is, amelyben a művészeti és irodalmi tárgyú előadások voltak túlsúlyban. „A demokratikus átképzést eredményessé tevő ideológiai és aktuális jelentőségű előadások jelentéktelen szerepet. . ." játszottak. A pártok nyomatékosan hiányolták, hogy az átképzőtanfolyam tantervében „nem kaptak he99 SzN 1945. IV. 19. 100 SzOT Lt. MPSzSz 2. dosszié/1945.