Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rácz Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944. december 21.–1945. november 15. / 43–87. o.

72 Rácz Béla delét. A kiadott rendeleteket tárgyuk szerint 9 csoportba sorolhatjuk. Az első a. centralizációs politikának immáron realizálására támasztott igényt fejezi ki: Teleki ui. 1945. július 10-én rendeletileg tudatja valamennyi városi és községi nemzeti bizottsággal, hogy a tanügyi igazgatás területén az egész országban átvette az irányítást. A rendelet a minisztérium művelődésügyi kérdésekben kizárólagos illetékességét volt hivatva kinyilvánítani. A második csoportba azokat a rendeleteket sorolhatjuk, amelyek az újtípusú iskola bevezetéséről, új iskolák felállításáról (s mindennek kapcsán a nemzetiségi oktatásról is, rendelkeznek. Ezek közül leglényegesebb a 6650-es miniszterelnöki rendelet, amely az. általános iskola felállítását rendeli el. A harmadik csoportba tartozók a felnőtt dolgozók továbbtanulásának biztosításáról rendelkeztek. A negyedik csoportba a tankönyvek és fasiszta sajtótermékek bevonásáról, illetve átdolgozásáról szóló rendelkezéseket sorolhatjuk. Az ötödik kategóriába tartozók a nők tanszabadságáról rendelkeztek. A hatodik csoportba tartozók a fasiszta és faji alapon álló jogfosztó törvények és rendeletek hatályonkívül helyezését rendelték el és a hátrányos helyzetbe kerültek sérelmét orvosolták. A hetedik csoportba a különböző kulturális és nevelési kérdésekben a miniszter tanácsadó testületeiként működő Tanácsok felállításáról szóló rendeletek, a nyolcadik kategóriába. • a sportüggyel foglalkozó rendeletek tartoznak; az utolsóba a bérügyi kérdéseket sorolhatjuk. IV. A minisztérium működésének néhány kérdése A szervezeti kérdések tisztázása után a minisztérium működését érdemben legjobban akkor tudjuk lemérni, ha konkrét példákon is megvizsgáljuk, hogyan foglalt állást ez az apparátus az MNFF programjának még megvalósításra váró pontjai, s főleg az MKP és a vele szövetségben levő baloldali erők által követelt reformok, elsősorban a közoktatási reform kidolgozásának és végrehajtásának kérdésében. Nem véletlenül emeltük ki a fentiekben ezek közül a. közoktatási reformot. Kétségtelen ugyanis, hogy a minisztérium előtt álló sokrétű feladat közül politikai jelentőségét tekintve, messze ez volt a legjelentősebb. Megoldásának részletesebb vizsgálata kiváltképpen alkalmas arra, hogy ennek alapján a minisztérium működésének tartalmi elemeiről is világos és kiértékelésre alkalmas képet nyerjünk. Előre jeleznünk kell azonban, hogy e haladó törekvések nagyon ellentmondásosan, csak a haladó erők szívós küzdelmének segítségével valósulhattak meg: megvalósításuk érdekében lépésről lépésre való harcot kellett folytatni a minisztérium régi vezetőgarnitúrájának és beosztottjaiknak túlnyomó többségével szemben. 1. A Teleki által is aláírt kormányprogram — mint emlékezhetünk — a közoktatás demokratizálásának első lépéseként sürgős feladatnak jelölte meg a fasiszta, népellenes, irredenta tankönyvek és sajtótermékek a forgalomból való kivonását. Telekiek a program végrehajtása érdekében május végéig semmit sem tettek. Ebből viszont az következett, hogy még a felszabadulás után, az 1944/45-ös tanítási évben is, az iskolákban lényegében a Horthy-korszak tankönyveiből tanítottak. A tankönyvekkel kapcsolatban az első miniszteri rendelet 1945. május 18-án jelent meg, mely azok felülbírálását az egyes iskolák