Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rácz Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944. december 21.–1945. november 15. / 43–87. o.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériuma Teleki semmittevése a reakciót kulturális területen egyre bátrabbá tette, a demokratikus közvéleményt pedig joggal felháborította. A haladó erők aggodalmát 1945 januárjában a Debreceni Néplap a következőkben fejezte ki: „Ez az érthetetlen csend a pedagógiai berkekben csak a reakciót erősíti, ma már napról napra bátrabb minden reakciós vezető, aki az ideiglenes kormány megalakulásától szorongva félt."

26 A Teleki személye elleni támadások így napról napra sokasodtak. A debreceni Nevelőmunkások Szakszervezete egyik határozatában már Teleki azonnali leváltását követelte, és e határozatához csatlakozásra hívta fel a többi szakszervezeteket is. Teleki a támadások ellenére is hajthatatlan maradt. Még bízott abban, hogy a kialakult politikai erőviszonyok a reakció javára megváltozhatnak és a sürgető reformokat akkor már nem kell végrehajtania. Tudta, hogy ha azokat elkezdi, akkor nem lesz megállás. A támadások továbbfolytatását azzal kívánta megelőzni, hogy oly értelmű sajtónyilatkozatot tett, amely arra engedett következtetni, hogy a reformok kidolgozás alatt vannak, de az alkalmazásukhoz előbb „a közoktatásügyi igazgatást kell megszervezni". Az igazság viszont az, hogy Debrecenben, mint látni fogjuk, semmiféle reformjavaslatot nem dolgoztatott ki. Ugyanakkor a háttérben, de olykor már nyíltan is, védelmezte és támogatta tárcája területének reakciós elemeit.

27 Sőt megtette az első lépéseket arra is, hogy a népi erők egyik legjellegzetesebb spontán megalakult szervének, az üzemi bizottságnak működését a kultusztárca szerveinél eleve lehetetlenné tegye. A debreceni egyetem gazdasági hivatalánál megalakított üzemi bizottságot ui., amely a függetlenségi frontba tömörült pártok támogatásával alakult meg, törvénytelennek minősítette. „. .. Az ún. üzemi bizottság megalakítását — adta ki a rendelkezést Teleki — ezennel érvénytelennek nyilvánítom, az üzemi alkalmazottak hasonló szervezeti tevékenységét megtiltom . . . nyomatékosan hangsúlyozván, hogy az egyetem minden ügye a VKM felsőbb hatóságára tartozik . . ,"

28 Magatartását azzal indokolta, hogy „. . . a törvényesség, de a napjainkban különösen annyira szükséges általános magyar együttműködés (azaz az osztályok közötti béke fenntartása — R. B.) tárcám ügykörében okvetlenül megőrizendő".

29 Teleki már ezt az első forradalomellenes intézkedését azonban elsöpörték a forradalom hullámai: az üzemi bizottság ui. közölte vele, hogy a betiltást tudomásul nem veszi „. . . és hatványozott mértékben jogot formál ahhoz, hogy a szakszervezet és az üb működjön".

30 4. A debreceni VKM politikai tevékenysége főbb irányainak cs tendenciáinak megvizsgálása után szükségesnek látszik, hogy, ha csak nagy vonalakban is, ismertessük a minisztérium debreceni adminisztratív működését is. Teleki politikai magatartásából természetszerűleg következett, hogy intézkedéséi az egész időszak alatt csak a legsürgősebb és elodázhatatlan adminisztrációs teendők végzésére korlátozódtak. Debreceni működése alatt a VKM 26 Uo. 1945. I. 20. 27 Ezt igazolja a debreceni Néplap több cikke is, pl. „Napokkal ezelőtt óriási felháborodást váltott ki, hogy Teleki Kóréh Endre nyilas operaénekes igazolása érdekében személyi és állásának tekintélyét latbavetette": mivel Koréht nem igazolták le, ő erre két ízben is utólagos utasítást adott az újraigazolásra. (Néplap 1945. IV. 21.) — A VKM védelme alatt nyilas tanárok (pl. Pintér Mihály piarista tanár, a Magyar Élet Pártnak debreceni vezetője) tovább tanítottak. A Népszava 1945. VIII. 1. számában is hasonló esetekről ad tájékoztatást. . 28 VKM 55 117/1945. 29 Uo. (A budapesti klinikákon is meg akarta akadályozni az OB megalakulását. Próbálkozásai vereséget szenvedtek. VKM 1201/1945.) 30 Uo. 4*