Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rácz Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944. december 21.–1945. november 15. / 43–87. o.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériuma vesztett.

12 Érthető ezek után, hogy számára anyagi hatalmának megdőltével legalább ideológiai befolyásának fenntartása döntő fontosságúvá vált. A földosztás ellen intézett támadásaikkal egyidőben tehát az egyházak koncentrált támadást intéztek az oktatásban és a művelődésben elfoglalt kiváltságos helyzetük megszilárdítására, sőt hadállásaik kibővítésére. E harc fősúlyát a római katolikus egyház viselte. Ezen törekvéséhez az elvi alapot XI. Píus pápa 1929. dec. 31-én kiadott „Divini illius magistri" kezdetű enciklikája adta meg. Ebben leszögezte: „. . . sem a családnak, sem az államnak nem lehet döntő szava a nevelésben, hanem csupán az egyháznak". (Azaz, a római katolikus egyháznak. — R. B.) „S ha az állam részt is vesz a nevelői munkában, feladata csupán a testi és katonai nevelésre korlátozódjék." Ennek megfelelően hirdette Grősz József is az Üj Ember hasábjain 1945 őszén: „Az iskola legyen az istené" és arra figyelmezteti a katolikus szülőket, hogy gyermekeiket „.. . csak olyan iskolákba járathatják, amelyek megfelelnek az egyház követelményeinek". Az iskola viszont csak akkor felel meg e követelményeknek, ha „.. . az ember végcéljait nézi, tehát nemcsak a tudást, hanem az ember lelkiségét, az örök rendeltetését is hirdeti". Az istenre és a pápára hivatkozva az egész magyar katolikus társadalmat együttes harcba hívja a szimultán

13 iskola ellen.

14 A földosztás ellen vitt harcával ellentétben, oktatási pozícióinak megerősítéséért folytatott küzdelmében az egyház igen jelentős erők birtokában volt. A közoktatási statisztika adatai szerint 1945—46-ban 6669 népiskola működött hazánkban. Ebből 4331 egyházi volt (64,9°/o), míg az állami iskolák száma csak 1515 volt (22,6%). (A maradék (12,5% egyéb iskolafenntartók kezében volt.) Azok a további számadatok, melyek szerint a 928 858 népiskolásból 691 346, 87 576 polgári iskolásból 53 853 (egy másik összeállítás szerint a 6—14 éves iskolaköteles korú gyermekek 62%-a) nem állami iskolába (melyek túlnyomó részükben felekezetiek voltak) járt, s a gimnazisták 52,6%-a is hitfelekezeti iskola tanulója volt, még jobban aláhúzzák az egyházak szerepének jelentőségét a nevelésben és oktatásban.

15 Különösen jól érzékelteti ezt a súlyt az az adat, mely szerint 1946—47-ben a tanulók 78,3%-a egyházi, főleg r. kat. tanítóképző intézetekbe járt.

16 S az egyházi befolyást csak növelte, hogy még az állami iskolákat is a katolikus — s kisebb részben a protestáns — egyházzal szorosan összenőtt tanügyi igazgatás irányította. Teleki meghirdetett programja az állami központi tanügyi apparátuson kívül így a közép- és alsófokú állami tanügyi hatóságok teljes szimpátiájával és támogatásával is találkozott. Érthető is, hiszen például a tankerületi főigazgatók közül a pécsi egyházi személy volt, és a többiek nagy részét is még Hóman választotta ki. Nem csodálható ezek után, ha — nem kis részben egzisztenciális okok folytán is — a pedagógus társadalom tudatába is mélyen beleivódott a vallásos világnézet s az ennek megfelelő antimarxista, antikommunista politikai és filozófiai felfogás. Így a pedagógusok többsége a felszabaduláskor politikailag teljesen tájékozatlan volt. Ezért fordulhattak elő később a Pedagógus Szakszervezet továbbképző tanfolyamain olyan kijelentések a pedagógusok részéről, hogy az igazi demokrácia „lényeg szerint krisztusi és lényeg szerint ma12 Beresztóczy Miklós: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. ügyosztályának története. Bp. 1948. 62. old. 13 Ez alatt a párhuzamos vallásos és materialista természettudományos oktatást érti. 14 Üj Ember 1945. IX. 30. 15 Kubinszky Lajos: A vallás- és közoktatásügyi igazgatási jog vázlata. Bp. 1947. 46. old. és VKM ein. 1939/1946.; VKM 42473/1945. III—4. 16 Az 1946—1947. évi Magyar Statisztikai Évkönyv alapján.