Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Szűcs László: Adalékok a bécsi központi levéltári anyag Ausztria és Magyarország közötti felosztásának történetéhez, 1875–1918 / 27–42. o.

32 Szűcs László albizottság jelentése alapján határozatot fogadott el az úgynevezett közös levéltárak ügyében. E szerint a kabineti, az udvari titkos, az udvari kamarai és a hadügyi levéltár történelmi részét külön kell választani s ezekből egy egységes „osztrák—magyar államlevéltárat" kell szervezni. Megbízta a delegáció egyben a közös külügyminisztert, hogy a kezdeményező lépéseket tegye meg s a legközelebbi ülésszakon tegyen jelentést az elért eredményről.

7 Ez a határozat, különösen ha figyelembe vesszük a későbbi kiegészítését, mely szerint a tisztán magyar állagokat Magyarországnak, míg a tisztán osztrák állagokat Ausztriának kell átadni, tárgyilagosan mérlegelve a helyzetet, teljesen elfogadható lett volna. Mindenesetre új akadályt emelt a már-már teljesülni látszó magyar kívánságok elé. Hiába tiltakozott ellene Thaly Kálmán a magyar országgyűlés képviselőházában, hivatkozva arra, hogy a delegációnak ez a határozata az 1867. évi XII. t. c. szellemébe ütközik. Hiába adott be határozati javaslatot, -mely szerint: „Utasíttatik a kormány, hogy az úgynevezett kabineti, állami, udvari kamarai és hadügyi, eddig Bécsben őrzött levéltárak ügyét Magyarország közjogának megfelelően, ti. az elválasztás és Budapestre szállítás által igyekezzék megoldani."

8 A képviselőház, Tisza Kálmán miniszterelnök kérésének megfelelően elvetette Thalynak ezt a már a Pauler-féle tervezeten is túlmenő javaslatát. Ilyen közbeeső bonyodalmak után, mikor némi késéssel, 1885 júliusában, :

az előzőekben még kedvező véleményt nyilvánító Taaffe végre választ adott -a magyar kormány korábbi kérésére, már hivatkozhatott a delegáció határozatára. Ezt annál könnyebben megtehette, hiszen a magyar országgyűlésben is elhallgattatták az. ellenvéleményt. Válaszában tehát a közös levéltár eszméjét húzta alá, bár megemlítette azt is, hogy végsőképpen nem térhetne ki a magyar kormánynak esetleg arra irányuló kívánsága elől, hogy az Udvari Kamara iratainak magyar vonatkozású részét kiemeljék. Utalt ezzel kapcsolatban végül az uralkodó döntésének szükségességére.

9 Ennek ellenére, mivel magyar részről nagy várakozással tekintettek a fejlemények elé, még ugyanebben az évben átadták az Országos Levéltárnak a Bánát igazgatására vonatkozó, fentebb a magyar igények között már említett, iratanyagot. A delegációk legközelebbi ülésén azután kiderült a közös külügyminiszter jelentéséből, hogy az általa összehívott szakbizottság véleménye szerint technikai okokból (épület hiánya és a nagy költségek miatt) nem valósítható meg a tervezett egyesítés. Mindazonáltal bejelentette a külügyminiszter, hogy elrendelte a kabinetiroda levéltárának történelmi és újabb iratokra való szétosztását azzal, hogy figyelembe kell venni a Monarchia mindkét felének esetleges igényeit.

10 Mindezek ellenére a delegáció 1884. évi határozata továbbra is érezhette hatását s megint hosszú időre eredménytelen maradt minden erőfeszítés ezen a téren. Pauler Gyula változatlanul lendületes előterjesztéseihez képest ugyan mérsékeltebb hangvétellel, de tovább folyt a kormány részéről is az ostrom az osztrák miniszterelnök és most már a közös külügyminiszter felé is, 7 Közösügyi Országos Bizottság 1884. évi naplója. 66. old. 8 Az 1884—87. évi országgyűlés képviselőházának naplója. II. köt. 57. s köv. old. (1884. december 6.) 9 OL'KSzKM ein. 1897—1239 (1885—1576). 10 Közösügyi Országos Bizottság 1885. évi naplója. 87- old. Az itt jelzett munkálatok ^egyébként meg is indultak s ennek keretében néhány magyar eredetű fondot (pl. Ungarn und Siebenbürgen) a Magyar Országos Levéltár meg is kapott.