Levéltári Közlemények, 33. (1962)
Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - KRÓNIKA - Balázs Péter: A magyar állami levéltárak 1961-ben / 291–303. o.
t Krónika 297 rainkban ugyanis nagyon sok — nem egy levéltárban a helybeliek számának többszöröse — a más városokból jött kutató. A vidéki levéltárak kutató forgalma az alábbiak szerint alakult: 172 kutatója volt a pécsi, 101—150 a győri, kecskeméti és a székesfehérvári, 51—100 a debreceni, egri, gyulai, kaposvári, miskolci, soproni, szegedi, szolnoki, .. szombathelyi és a zalaegerszegi, 20—50-ig az esztergomi, nyíregyházi, sátoraljaújhelyi, szekszárdi, szentesi és a veszprémi levakarnak. A levéltárak ügyfélforgalma az elmúlt évihez viszonyítva ll°/o-al növekedett. Az év folyamán 9124 magánügyfél kereste fel a levéltárakat, zömmel képesítés és szolgálati idő • igazolása céljából. A hivatalok részéről 2568, társadalmi szervek részéről pedig 467 megkeresés érkezett a levéltárakhoz. A levéltárak egyik legfontpsabb feladatuknak tekintik, hogy az őrizetükben levő iratanyagot a tudományos kutatás részére a lehető legteljesebb mértékben felhasználhatóvá tegyék és az érdeklődők részére zavartalan kutatási lehetőséget nyújtsanak. Sajnos, egyes helyszűkében levő levéltárak ezt csak nagy nehézségek árán — nem egyszer csak dolgozóik munkaasztalának a kutató részére való átengedésével — tudják biztosítani. Mind a kutatók, mind az ügyfelek kiszolgálását megnehezítik több levéltár esetében a városban egymástól nagy távolságban fekvő szükségraktárak. Kiadványmunka II. ötéves tervünkben nagy szerephez jut a tudományos feldolgozó munka. Azáltal, , hogy az iratanyag levéltári feldolgozása az elmúlt évtized folyamán örvendetesen előrehaladt, nemcsak lehetőség nyílott az intézményesen biztosított kiadványmunkára, hanem egyenesen szükségessé vált mind a levéltártudomány intenzívebb művelése, mind a történeti értékű iratoknak segédletek útján vagy a dokumentumok szövegének publikálása által, illetve történeti feldolgozások formájában való közkinccsé tétele. A tudományos feldolgozó munka terén az elmúlt néhány év folyamán jelentős eredményeket értünk el. Sajnos, egyidejűleg nem sikerült az elkészült vagy készülő segédletek és tanulmányok részére intézményesen megfelelő nyomdai kapacitást és költségvetési fedezetet is biztosítani. Az 1961, év folyamán jelent meg a Levéltári Közlemények XXXII. évfolyama, a Levéltári Híradó 1960. évi 2. és 3—4. száma, továbbá a Levéltári Híradó helyébe lépett Levéltári Szemle 1961. évi 1. és 2. száma. Folyóiratainkban több cikk foglalkozik a levéltárak munkájával és terveivel. Így az állami levéltári hálózat első évtizedéről (Szedő Antalj és II. ötéves tervéről (Varga Sándorné), az 1960. évi levéltári tervről és a végzett munkáról (Balázs Péter), az Országos Levéltár 1960. évi munkájáról (Ember Győző), állandó kiállításáról (Iványi Emma), a Népidemokratikus csoport (Rácz Béla), a Mikrofilmező csoport r (Borsa Iván), a Központi Könyvtár (Bogdán István), a debreceni, miskolci, sátoraljaújhelyi és a zalaegerszegi levéltár, továbbá a Módszertani Kollégium rendezési és segédletkészitési bizottsága tevékenységéről és a Szegedi Állami Levéltár népművelési tapasztalatairól olvashattunk ismertetéseket az illetékes levéltárvezetők, illetve munkabizottsági vezetők tollából. A levéltártan körében folytatódott a vita a családi levéltárak szerkezeti problémáiról (Borsa Iván) és "összefoglaló jelent meg a levéltári segédletkészítés kérdéseiről, továbbá a levéltárosképzés két esztendejének tanulságairól. Az oklevél és irattan tárgyköréből említést érdemelnek a pannonhalmi alapítólevél interpolálásáról (Csóka Lajos), a Mohács előtti törvények kritikai kiadásáról (Bónis György), a Rákóczi szabadságharc-kori iratok keletmegfejtéséről (Maksai Ferenc) és a levéltári pecséttani kutatásokról (Komjáthy Miklós) írt tanulmányok. A forrásközlést a Gömbös—Hitler találkozó történetére vonatkozó összeállítás (Karsai Elek), , a levéltárismertetést Szeged város építésének levéltári forrásairól írt közlemény (Oltvai Ferenc) képviseli. Szakfolyóirataink a hivatal- és levéltártörténet köréből is szép számban közöltek feldolgozásokat. Ezek közül a déldunántúli XVIII.— XIX. századi úriszéki eljárásról (Degré Alajos), a Budapesti Nemzeti Bizottság működéséről (Nagy Lajos), az Elhagyott javak Kormánybiztosságáról (Kardos Kálmán), továbbá az Archívum Regni első évtizedéről (Bottló Béla) megjelent tanulmányok érdemelnek említést. A Levéltári Híradó és a Levéltári Szemle továbbra is gazdag irattáros rovatot tartalmazott s folyóirataink gondoskodtak a külföldi szakirodalom ismertetéséről is, A levéltári irodalom művelése azonban nem korlátozódott említett szakfolyóirataink hasábjaira. Részben önállóan, részben más szaklapban is jelentek meg tanulmányok, több • kéziratban levő feldolgozás pedig ezután kerül publikálásra.
