Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Felhő Ibolya–Vörös Antal: A Helytartótanácsi Levéltár. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai I., Levéltári leltárak 3.) Budapest, 1961. / 274–278. o.

276 Irodalom böző. A mi ismertető leltáraink ugyanis nem az iratokat létrehozó hatóság monografikus történetét adják, hanem elsősorban gyakorlati szükségletet kívánnak kielégíteni, az egyes levéltárakban való kutatás kézikönyvei kívánnak lenni. Ezeknek az elveknek az alapján készült a helytartótanácsi levéltár ismertető leltára is. Ha mármost a kötet egyes részeit vesszük vizsgálat alá, megfigyelhetjük, hogyan valósítják meg a szerzők ezeket az elveket a maguk konkrét levéltári anyagán, milyen lehetőségeket nyújt az ismertető leltári műfaj a levéltári dokumentáció szempontjából. A Bevezetésben a szerzők nagy vonásokban ismertetik az ország általános helyzetét a helytartótanács felállításának idejében, említést tesznek a törökök kiűzése utáni ismételt kísérletekről központi kormányhatóság létrehozására Magyarországon, elmondják a helytartótanács felállításának törtenetét, ismertetik a felállításról szóló törvényeket, a tanács összetételét, hatáskörét, ügyintézésnek módját s annak változásait. Egy szóval: vázolják a helytartótanács belső történetét. Ezt követi a helytartótanácsi levéltár rövid története. Végül itt szólnak még az ismertetésnek általuk alkalmazott módjáról. Az egész (mintegy 3 ív terjedelmű) bevezetést a szerzők meglehetősen szorosra fogták, hogy a kötetet — amelynek lényeges mondanivalóját az egyes állagok ismertetései tartalmazzák — túlságosan meg ne terheljék, s valóban csak az általános, a levéltár egészére vonatkozó ismeretek közlését tartották itt szükségesnek. A levéltár ismertetésének módszeréről is csak egészen röviden szólnak, ebből és az Előszóból is kiderül azonban, hogy legfőbb céljuk a kutatók támogatása, s ennek érdekében különösen az egyes állagokban előforduló tárgykörök kifejtése volt. Megemlítik azt a törekvésüket is — s ennek következetes keresztülvitele különös érdemük —, hogy a tárgykifejtés során mindig utaljanak az érintett tárgyakra vonatkozó iratok ugyanabban az időszakban, vagy korábban és későbben a helytartótanács más állagaiban való előfordulásaira, így vezetik át a kutatót egyik állagból a másikba és nyújtanak számára teljes eligazodást a bonyolult szerkezetű levéltár tárgyi összefüggéseinek szövevényében. A kötet első része, a helytartótanács iratainak ismertetése, hat fejezetre oszlik. Az elsőben tárgyalják az ún. központi könyveket, s ezek leírásán keresztül ismerkedik meg az olvasó a helytartótanács ügyintézése történetének bizonyos, a bevezetésben nem érintett részleteivel. 'Ezeknek a kutatás számára igen nagy fontosságú iratfajtáknak, illetőleg segédkönyveknek az ismertetése nemcsak a kutatók eligazítása szempontjából jelentős, hanem egyben jól ábrázolja azokat a küzdelmes törekvéseket, amelyek árán a helytartótanács igyekezett a maga ügyintézését megjavítani s a maga részére a saját iratanyagában való eligazodást megkönnyíteni. A második fejezet tartalmazza az alaki állagok ismertetését. Ezek az ismertetőket nehéz feladat elé állították. Hogyan lehet alaki állagokat tárgyilag — tehát olyan kritérium alapjánamelyet a sorozatok létrehozásakor figyelmen kívül hagytak — ismertetni? Egyik mód ezekének az állagoknak a közös ismertetése volna, a létrehozó hatóság e korbeli történetének, mégpedig a működéstörténetének ismerete alapján. Ez a feladat azonban az ismertető leltár keretein belül nem volt megoldható s csak a hivatal történetének részletes feltárása során valósítható majd meg. A másik mód a levelezők szerinti sorozatok esetében a két levelező hatóságot közösen érintő tárgyak körének, az érintkező ügyköröknek a vizsgálata. Az ismertetők ez utóbbi módszer alkalmazására bizonyos mértékig törekedtek s yl. a helytartótanács és a magyar kamara működésének érintkező területeit igyekeztek legalább általánosságban felsorolni s e felsorolást néhány ponton példák említésével illusztrálják. Minden tárgykörre kiterjedő, általános jellegű alaki sorozatoknál azonban ezt a módszert sem lehetett alkalmazniuk. A harmadik fejezetbén a tárgyi állagok ismertetését kapjuk. A szerzők csupán az Acta misceílanea esetében elégszenek meg az előforduló tárgykörök egyszerű felsorolásával, s a tárgyilag rokon állagokra való utalással. A homogénebb állagokról olyan ismertetést kapunk, amely igyekszik az érintett tárgykörökben a helytartótanács funkcióit is megrajzolni, utal a mégfelelő szabályrendeletekre, ismerteti a tárgykörben esetleg illetékes helytartótanácsi bizottság működését, s így az ismertetés nemcsak közvetett, hanem közvetlen eredményekkel is gazdagítja a történettudományt. A negyedik fejezet egyetlen állagról, az előadók szerintiről szól. Minthogy a helytartótanácsi irattár néhány év iratait az alaki és tárgyi állagokba való szétosztás helyett együtt liagyta, úgy, amint azokat az ügyeket intéző előadók szerinti csoportosításban neki átadták, ebben az állagban mindenféle tárgykör előfordul. Néhány tárgykör mégis hiányzik: ezeket később — de még a helytartótanács életében — a megfelelő tárgyi vagy ügyosztályi állagban helyezték el. Az egyes előadók által intézett ügykörökről az ismertetők egyszerű felsorolást adnak. Az ötödik fejezet tartalmazza az ügyosztályok szerinti állagok ismertetését. Ezek az állagok tartalmazzák a helytartótanács élete nagyobbik felének irattermését, ennek megfele-