Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Felhő Ibolya–Vörös Antal: A Helytartótanácsi Levéltár. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai I., Levéltári leltárak 3.) Budapest, 1961. / 274–278. o.

IRODALOM FELHŐ IBOLYA—VÖRÖS ANTAL A HELYTARTÓTANÁCSI LEVÉLTAR Budapest 1961. 599 p. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai I. Levéltári leltárak 3.) Felhő Ibolya és Vörös Antal közös munkájának megjelenése nagy eseménye volt ar. Országos Levéltár életének. A magyar levéltári irodalomnak ez az új alkotása, bár egy 1948-ban megindult sorozat 3. köteteként látott napvilágot, bizonyos tekintetben mégis kez

j detnek számít. Ez az első nyomtatásban megjelent eredménye annak az ismertető leltározási munkának, amely az Országos Levéltár feudális kori kormányhatósági levéltáraiban az alapleltárak elkészülte után indult meg. A szerzők több éves elmélyült munkájával készült kötet most már fontos, szinte nélkülözhetetlen segédeszközt jelent mindazok számára, akik a helytartótanácsi levéltár gazdag, bonyolult szerkezetű anyagában eligazodást keresnek. A kötet méltatásakor meg kell emlékeznünk azokról az eredményekről is, amelyeket Ember Győző és Paulinyi Oszkár a helytartótanácsi levéltár anyagának kutathatóvá tételében, leltározásában már korábban elértek. A szerzők ezeket fejlesztették tovább az ismertető leltárak számára kijelölt irányban. A közvetlen kiindulást a Paulinyi Oszkár alapos, gondos munkájával készült alapleltár szolgáltatta számukra. Ha ismertetésüket ezzel vetjük össze,, le tudjuk mérni a szerzők munkájának s magának az ismertető leltári műfajnak jellegét és, jelentőségét. Már maga a levéltári anyag, amelyet a két leltár leír, sem teljesen azonos. Az ismertetés egyrészt többről, másrészt kevesebbről szól, mint az alapleltár. Kiterjed a közalapítványi ügyigazgatóság és a közalapítványi ügyészek irataira is, amelyekről az alapleltár nem tartalmaz adatokat, viszont elhagyja azokat az állagokat, amelyeket az előmunkálatok során végrehajtott rendezés más levéltárak anyagába sorolt át (abszolutizmus kori számvevőségi iratok stb.). Ha továbbá azt vizsgáljuk, hogy az azonos anyagot a két leltár milyen módon tagolja, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy az ismertető leltár a levéltárnak azzal a meglevő felépítésével szemben, amely az alapleltárban tükröződött, bizonyos változtatásokat hajtott végre. Az egyes ügyosztályok függelékébe tárgyi alapon besorolt számvevőségi jellegű iratanyagot már az alapleltár külön állagokként tárgyalta. Az ismertetők ezt kiemelték az ügyosztályok szerinti állagok közül és ezáltal az utóbbiak ismertetését áttekinthetőbbé tették, a kiemelt anyagot pedig összevonták: belőle állították helyre a helytartótanácsi számvevőség megmaradt iratanyagát. A többi állagban is jelentős összevonásokat hajtottak végre, úgy hogy az állagok száma az alapleltári 238-cal szemben az ismertető leltárban 150-re csökkent. Az állagok számának meghatározása nemcsak elméleti, hanem gyakorlati jelentőségű kérdés is: a jelen esetben a szám csökkentése szervesebbé s egyben könnyebben kezelhetővé is tette az iratanyagot. Az anyag szerkezetének megváltoztatásánál a szerzők elsősorban a proveniencia elvét juttatták érvényre. Leválasztották a helytartótanács regisztratúrájáról azt az iratanyagot, amely nem magának a helytartótanácsnak működése során jött létre, hanem az annak felügyelete alá tartozott hatóságok, hivatalok és személyek hivatali működése során keletkezett, s ezt a kötet második részében ismertetik. Az iratanyagnak ilyen alapon való ismertetése nemcsak elméletileg helyes, hanem gyakorlati szempontból is haszonnal jár. De az anyag szerkezetének megváltoztatásában tovább mentek. A tárgyi állagoknak, valamint az ügyosztályok szerinti állagoknak egymás közötti sorrendjét az eddigitől eltérően állapították meg. Kétségtelen, hogy a korábbi, betűrend szerinti besorolás bizonyos gyakorlati előnnyel járt, s az is tény, hogy ezeknek az állagoknak nincs szigorúan meghatározott logikus sorrendje. A szerzők nem szólnak arról, mi szerint sorolták be az egyes állagokat. A leltár készítési módjára vonatkozó közléseik olyan sommásak, hogy azok keretében nem találtak módot ennek, az anyag rendszerezésével kapcso-