Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Szűcs László: Adalékok a bécsi központi levéltári anyag Ausztria és Magyarország közötti felosztásának történetéhez, 1875–1918 / 27–42. o.

ADALÉKOK A BÉCSI KÖZPONTI LEVÉLTÁRI ANYAG AUSZTRIA ÉS MAGYARORSZÁG KÖZÖTTI FELOSZTÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ (1875—1918) Magyarország és Ausztria uralkodójának azonossága következtében, az évszázadok folyamán Bécsben számos olyan levéltár keletkezett, amelynek az iratanyaga mindkét országot érintette. Természetes folyománya volt ez annak a helyzetnek, hogy például az udvari hatóságoknak (Udvari Kamara, az abszolutizmus-kori osztrák minisztériumok stb.) az egész Osztrák—Magyar Birodalomra kiterjedő hatáskörük volt, nem is szólva az államtanácsnak, a külügyi vagy a katonai szerveknek szintén az egész Osztrák—Magyar Birodalmat érintő tevékenységéről. Ezeknek a szerveknek az iratanyagán túlmenően kialakult, illetve Bécsbe került számos olyan levéltár is, amely szinte kizárólag Magyarországra vonatkozó iratokat tartalmazott, vagy éppenséggel magyar szervek működése során keletkezett (pl. az 1848/49. évi magyar kormány levéltára). A vázolt helyzetből kifolyólag már 1867 előtt is több alkalommal került sor egyes bécsi levéltári részlegeknek a magyar hatóságok részére való átadására. így például, amikor 1860-ban az októberi diploma értelmében Magyarország autonómiája részlegesen helyreállt, az osztrák Belügyminisztérium 250, az Igazságügyminisztérium 404, a Kultuszminisztérium 93, a Kereskedelmi Minisztérium pedig 12 csomó iratot adott át a Magyar Kancelláriának, amelyek később a Magyar Országos Levéltárba kerültek. Mindezek az 1867 előtti iratátadások természetszerűleg ügyviteli érdekből történtek, vagyis azzal a célzattal, hogy a magyar hatóságok ügyintézésében ne legyen fennakadás. 1867 után — az ügyviteli érdekek mellett — előtérbe került a magyar nemzeti történetírásnak az igénye a Bécsben őrzött nagyfontosságú magyar vonatkozású iratok megszerzésére. Különös súllyal érvényesült ez az utóbbi szempont az Országos Levéltár 1874-ben történt újjászervezése után. Pauler Gyula, országos levéltárnok kezdeményezésére indultak meg s az ő szakirányításával folytak a tárgyalások ebben a tárgyban évtizedeken keresztül a magyar és az osztrák illetékes minisztériumok között. Az első időben a tárgyalások tulajdonképpen három iratcsoport megszerzésére irányultak: nevezetesen a magyar kancellária bizonyos iratai kerültek szóba, továbbá a Martinovicsféle per iratai, végül az Udvari Kamarai Levéltár bizonyos magyar vonatkozású iratai. Az elsőnek említett kancelláriai iratok közül a Magyar-erdélyi Kancelláriai Levéltár néhány csomójáról volt szó csupán. A Magyar-erdélyi Kancellária levéltárát 1848-ban Budára szállították ugyan, de 1849-ben ismét visszavitték Bécsbe, majd 1852-ben a cs. kir. belügyminiszter 4411. sz. rendeletével #