Levéltári Közlemények, 33. (1962)
Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Baraczka István: Néhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása : adatok a magyarországi német írás paleográfiájának problémáihoz / 219–253. o.
242 Baracska István rásokban előírt számtani műveletek alapján kétséget kizáró módon ilyenekül tekinthetők. L. a 12. sz. tábla 138-149. és a 13. sz. tábla 150-151. ábráit. A forint (rajnai, Reinisch) rövidítési jeleit a 13. sz. tábla 152—163. és a 14. sz. tábla 164—171. ábráin mutatjuk be. Semmi kétség sincs az iránt, hogy a magyar forint és a rajnai forint bizonyos rövidítési jelei között nem lehet a rövidítés képe alapján különbséget tenni. (Vö. 12. sz. tábla 146. ábráját a 13. sz. táblának 156. ábrájával.) A szöveg, helyesebben a számadási anyag; alaposabb elemzése azonban kétségtelenné teszi, hogy az egyik esetben magyar forintról, a másik esetben viszont rajnai forintról van szó. A garas (Groschen) rövidítésére szolgáló jeleket a 14. sz. tábla 172—177., ábráiban foglaltuk össze. A krajcár (Kreuzer) változatokban rendkívül gazdag rövidítési, jeleit, amelyek a k, kr, illetőleg a Kreuz (x), xr alapelemekre épülnek, a 15. sz. tábla 178-192. ábráin, a 16. sz. tábla 193-207. ábráin és a 17. sz. tábla 208—213. ábráin láthatjuk. A reinisch (rajnai) 1111 * megjelölés rövidítési jeleit 1. a 17. sz. tábla 214—217. ábráin. A solidüs (Schilling) rövidítési jeleit a 17. sz. tábla 218—220. ábráin mutatjuk be. A tallér (birodalmi) rövidítésének jeleit 1. a 18. sz. tábla 221—229. ábráin. A tallér (magyar) rövidítésére mindössze egy rövidítési formát mutatunk be a 18. sz. tábla 230. ábráján; általában a tallér és a magyar szavak rövidítéseiből tevődik össze a fogalom rövidítési képe — ha egyáltalában szüksége mutatkozik. A tanulmányozott korszakból, különös módon, erre a pénzegységre nem tartalmaznak a forrásaink a korszakra jellemző rövidítési formát. Ennek valószínűleg az az oka, hogy sem Budán, sem Sopronban nem volt gyakran dolga a számadónak ezzel a pénzegységgel annak ellenére, hogy ténylegesen forgó fizetési eszköz volt. Egyetlen számadási anyagon végigfutva — kivételesen — bemutatjuk régebbi rövidítési formáit; (1. 18. sz. tábla 231—233. és a 19. sz. tábla 234—241. ábráit). Mielőtt a pénzegységek egymáshoz való viszonyát áttekintenénk, azok konvencionális jeleivel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a magyar forint dénárjának rövidítési jeleiben domináló U, V és H betűk e dénár német, illetőleg latin elnevezésére utalnak. A számadási feljegyzések a legtöbb esetben Ungrisch, Ungerisch (Vngrisch, Vngerisch) vagy latinul denarius Hungaricalis, többször azonban egyszerűen Hungaricalis néven emlegetik e dénárt. Az átvizsgált, viszonylag nagy terjedelmű anyag azt igazolja, hogy a német írásban a dénárnak d rövidítési jel formában történő rövidítését szinte kizárólag a rajnai forint dénárja számkra. tartották fenn. (Ha jól megfigyeltük: a magyar forint dénárjára alkalmazott konvencionális jelben d + h + röv. jel a használatos.) A rajnai forint dénárját egyébként más. néven Phennig. (Pfening)-nek is nevezik, e névnek azonban érdekes módon nincs szerepe a rajnai forint dénárjának rövidítésében. A birodalmi dukát jele (R+d+röv. jel) látszólag nem vet fel problémát.. A konvencionális jelei azonban nem érzékeltetik azt, hogy a magasabb vagy i7i/a A rajnai forint meghatározó melléknevének rövidítéseit azért közöljük a pénzegységek rövidítései között, mert ezek a rajnai forint ismertetett rövidítéseinek nem velejárói,, hanem a forint bármely jele mellett utalnak arra, hogy konkrétan rajnai forintról van szó.
