Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Baraczka István: Néhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása : adatok a magyarországi német írás paleográfiájának problémáihoz / 219–253. o.

230 Uaraczka István (körívet) húzzák majd az első, majd az utolsó számjegyből a toll felemelése nélkül a számjegyből kiindulva s csak ritkán kötés nélkül a számjegyek fölött. Gyakori, hogy a számjegyek felső részét átvágja a vízszintes; sőt párhuzamosan húzott két vízszintes is szolgál az évszám ezresének megjelölésére. E rövidítés rendkívül sűrű használata következtében a számadások írójának annyira rájár a keze, hogy több ízben fölöslegesen akkor is használja* mikor az évszám ezres jegye szabályosan ki van írva (1695).

64 Ezzel éppen. ellentétben az is gyakori, hogy az „anno" rövidítésjele után az évszámnak csak az utolsó három számjegyét írják ki, de nem jelölik az ezrest semmiféle formában, pl. A° 693.

65 Más esetekben az „anno" vagy a „Jahr" kitétele vagy rövidítése nélkül egyszerűen sorszámnév formájában közlik az évszámot: 1692 ger.

66

' A számadások egy oldalán szereplő részösszegek összeadására a lap alján utaló „latus" szónak a vizsgált számadási anyagban bizonyos tekintetben sajátos értelme is van. A latus ugyanis e számadások egyik-másik helyén nem csupán annyit jelent, mint egy oldal összege, hanem annyit is, mint egy fejezet vagy egy meghatározott időköz (pl. hónap) részösszegeinek összesítője. Ilyenformán nem lesz meglepő, ha egy oldalon több latus-szal is találkozunk az egyes fejezetek, vagy időközök részösszegeinek összegezésénél. Írásmódja rendkívül változatos. A legjellegzetesebbek közül néhányat a 4. sz. tábla 40— 42. ábráján mutatunk be. Több ízben konvencionális jeleknek tekinthető rövidítéseket alkalmaznak a latus szó jelölésére (1. a 4. sz. tábla 43. és 44. ábráit). 7. Egyik legjellemzőbb sajátossága e számadásoknak, hogy egyazon számadási tételen belül rendkívül gyakran váltanak át egyik pénznemről a másikra. Ez egyébként a döntő oka annak, hogy a pénznemek rövidítéseivel bővebben kell foglalkozni, kitérve azok tartalmának meghatározására is, mert a műveletek helyességét ellenőrizni másképp nem lehet. De nem lehetséges a rövidítések olvasatait sem tisztázni, mert — mint később látni fogjuk — ugyanazt a rövidítésjelet többféle pénznem jelölésére alkalmazzák. 7 fi 30 den 1 „ 1 „ 30 „ 4 „ — 10 „ 1 „ - 4 „ 30 „ 29 fi 30 krajcár.

67 Ebben az összeadásban a számadó a forint és dénár részösszegeket forint és krajcár összegezésben adja. A forint és dénár rövidítési jele a számadáskönyvben egyáltalán nem árulja el, hogy császári, kamarai, magyar vagy rajnai forintról van-e szó, sem azt, hogy a magyar dénár vagy a rajnai forint dénárja rejtőzik-e a rövidítési jel mögött. A pénznemek rövidítési jeleinek formai és tartalmi kibontásával tudjuk csak meg, hogy a fentiekben 100 dénárt tartalmazó kamarai forintról szólnak a részösszegek, s hogy e forint 60' krajcárt tartalmaz. Ugyanakkor megtudjuk a fenti összeadásból azt is, hogy a részösszegekben feltüntetett dénár téves bejegyzés. Nincsen ugyanis olyan dénár, amelyből 90 darab 1 forint és 30 krajcárt tenne ki. Helyesen tehát a részösszegekben krajcárt kellett volna jelölnie a számadáskönyv írójának. Az előbb említett téves bejegyzés leleplezéséhez szükséges, illetőleg ezekhez hasonlóismeretek felhasználásával tudjuk csak a hibamentes műveleteket is nyomon követni. 64 FL, Budai pénztári számadások, 1695. 65 SÁL, Spital Verwalters Rechnung, 1694. 8. I. recto. 66 Uo. Sopron városi számadáskönyv, 1692. 76. 1. 67 FL, Budai pénztári számadások, 1692. N° 44.