Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Baraczka István: Néhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása : adatok a magyarországi német írás paleográfiájának problémáihoz / 219–253. o.

228 Baracska István 1 Az első tétel a szöveg szerint így is felfogható volna: 10 X 9 = 90 Kr : 60 Kr = 1 -^"fl (mert 60 krajcáros forintról van szó), holott a bejegyzett összeget csak akkor kapjuk meg, ha a következő műveletet hajtjuk végre: 8X10X9 = 720 Kr : 60 Kr = 12 fi., mint ahogy a második tételben is: 10X12X9 = 1080 Kr : 60 Kr = 18 fi. Az ilyen és az ehhez hasonló számos és más eset arra hívja fel a figyelmet, hogy ha a számadáskönyvek és a számításaink számszerű eredményei egyenlőtlenséget mutatnak, akkor nemcsak az olvasatainkban, hanem esetleg az egykorú számolási gondolkodási mód sajátosságaiban is lehet a korrekcióra alapot találni. A számjegyek formaváltozásai, írásmódja és használata általában külön tanulmányt érdemelne. A XVII. század végén a vizsgált anyagban szereplő számjegyek használata a XVI. században, többnyire ennek első felében alakul ki. Ekkor tér át a számjegyek írásmódja a számjegyekként használt betűkről, az úgynevezett római számokról az arab számjegyekére. Az arab számok már a XII. század közepén ismeretesek voltak Európában, de gyakoribb használatuk csak a XV. századra esik.

51 A XVI. század első felében — tehát a német írás kifejlődésének kezdeti időszakában — mintegy átmeneti szakaszában a fejlődésnek, a római számjegyek és az arab számjegyek, ez utóbbiak között a régiek és újak keverednek, sokszor még egy összegen belül is. (L. a 3. sz. táblán a 30/a. és 31. ábrákat.) A 31. ábrában leírt művelet elvégzése nyomán valóban a közölt helyes eredményt kapjuk. (68 X 14y= 986, s mivel 1 forint = 8 solidus, 986 : 8 = 123 forint 2 solidus.) Az egyes, tízes, százas számjegyekből álló szám (pl. 123) egyes tagjai között a pontok alkalmazása ugyancsak korábbi gyakorlatra mutat vissza. A XVII. század végi német írású számadáskönyveinkben a római számok használata úgy szólván teljesen eltűnik. Eltünedeznek a XII. század óta használt régi arab számjegyek, mint a a =4 és ^ = 7. Viszont tartja magát az •] [• = 1 XIV. század óta használt alakja azzal a módosulással, hogy a számjegy jobb és bal oldaláról a pont lekopik, illetőleg a számjegy tetejére egy pont kerül: ][. A nyolcasnak oá alakja, melynek használatát Cappelli a latin és olasz rövidítéseket tárgyaló művében csak a XVIII. századra teszi,

52 a szóban forgó XVII. századi számadási anyagban már használatos (1. a 3. sz. tábla 32. ábráját). Budán a mai nyolcasforma fekvő alakban is előfordul, amint azt a 3. sz. tábla 33. ábráján láthatjuk. Az arab kilences (9) XV. században már használatos alakja

53 korszakunk német írásaiban tovább él. Ennek két variánsát mutatjuk be a 3. sz. tábla 34. és 35. ábráján. A fél í-~-] írásmódja részben a korábbi évszázadokra mutat vissza, részben azonban azonos a ma is használatos formájával. A XVII. század második feléből a 4. sz. tábla 36—39. ábráiban bemutatott három típus érdemel figyelmet. Az arab számjegyekkel írt évszámokban az ezrest a három utolsó számjegy fölé húzott vízszintessel, sok esetben körívvel rövidítik. E vízszintest 51 Vö. Sturm, i. m. 72—75. 1. 52 Vö. Cappelli i. m. 442. 1. Meg kell jegyezni, hogy Németországban is már a XVII. század végén használatos a 8 fektetett alakja, sőt ez az egyik jellegzetessége a századvég számjegyei formavilágának, amint arra Sturm a már idézett munkájában (84. 1.) rámutat. 53 Vö. Cappelli i. m. 442. 1.