Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Borsa Iván: III. Béla 1177. évi könyvalakú privilégiuma az aradi káptalan számára / 205–218. o.

III. BÉLA 1177. ÉVI KÖNYVALAKÜ PRIVILÉGIUMA AZ ARADI KÁPTALAN SZAMARA Fejérpataky László, a magyar diplomatika kimagasló egyénisége, III. Béla király okleveleiről írt tanulmányában viszonylag részletesen foglalkozik az aradi káptalan számára 1177-ben kiállított, de időközben elveszett és csak töredékekben megmaradt oklevéllel.

1 Diplomatikai ritkaságnak nevezi, mert ez az első példa arra, hogy egy oklevelet a szöveg nagy terjedelme miatt könyvformában állítanak ki. Megcáfolja a Hazai okmánytárnak

2 azt a megállapítását, amely szerint az általa közölt töredék

3 II. Béla (1132-i) oklevelének része. Fejérpataky az 1177-i oklevél több töredékét vizsgálva megállapítja, hogy III. Béla is adott oklevelet az aradi káptalannak és Imre király is; mindkét oklevél igen nagy terjedelmű, könyvformában írott, s éppen e nagy terjedelem okozta, hogy az átírok, a kivonatkészítők a két oklevelet összezavarták, Imre király oklevelének bevezetéséhez hozzáfűzték III. Béla oklevelének befejezését az 1177-es évszámmal. Végül megjegyzi, hogy „a sokszoros átírás daczára oly csonka és kuszált töredékekben ismerjük annak szövegét, hogy azokból a mondottakon kívül egyéb diplomatikai tanulságot le nem vonhatunk, sem pedig a teljes szöveget nem állíthatjuk helyre". Fejérpataky kritikai megállapításai időtállóknak bizonyultak. így III. Béla 1177. évi oklevele tekintetében Szentpétery Imre az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékében

4 minden további megjegyzés nélkül csak utalt Fejérpataky megállapításaira. Szentpétery ugyanakkor Imre királynak az aradi káptalan részére adott oklevele kapcsán

5 Fejérpatakyra való hivatkozás mellett megállapítja, hogy Imrének nem volt két különböző oklevele az aradi káptalan részére, hanem III. Béla és Imre okleveleit zavarták össze. Sajnos Szentpétery nem tekintette feladatának, hogy az összekeveredett oklevélrészeket egymástól szétválassza, sőt azzal, hogy ugyanazt az oklevélrészt mindkét király neve alatt mindkét regesztánál felvette, hozzájárult a zavaros helyzet fenntartásához.

8

' 1 Fejérpataky László: III. Béla király oklevelei. III. Béla magyar király emlékezete. Budapest 1900. 156—159. 1. — Különnyomat 12—15. I. 2 Hazai okmánytár VIII. Budapest 1891. 8. 1. 3 Részlet a Dl. 29.450. sz. oklevélből. Lásd alább a D jelű szövegközlést. 4 Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest 1923—1931. 127. sz. 5 Szentpétery i. m. 202. sz. 6 Szentpétery i. m. a 127. számnál III. Béla okleveleként sorolja fel a D, E, F, G jelű töredékek levéltári jelzetét, ugyanakkor a 202. számnál az A, B, C, D, F, G jelű töredékek levéltári jelzetét Imre király okleveleként jelöli meg. Három töredék (D, F, G) tehát mindkét helyen szerepel.