Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Bottló Béla: Az Archivum Regni első évtizede / 57–81. o.
60 Bottló Béla csak hosszas egyezkedés útján tudták az ilyen iratokat megszerezni. Ennek természetes folyománya volt az, hogy ha a nádor családja elég hatalmas volt, akkor az országgyűlés által kiküldött bizottság tagjai nem tudták feladatukat maradék nélkül teljesíteni, és a nádori működés során keletkezett iratok visszamaradtak a nádor családjának levéltárában, mint ahogy az többek között gr. Esterházy Miklós nádor irataival kapcsolatban is megállapítható. Ezeknek az iratoknak egy része, bár ma már az Országos Levéltár őrizetében, de a herceg Esterházy-család hitbizományi levéltárában található. Mindezek következményeként természetesen a nádoroktól átvett iratok sem mint regisztratúrák kerültek az Archívum Regnibe, hanem legtöbbször teljesen rendezetlenül. Az anyagot tehát elsősorban reitdezni kellett. Az anyagot az Archívum Regniben az akkor általánosan uralkodó és érvényben levő elvek szerint rendezték. Az egy-egy kérdésre vonatkozó iratokból ,,ladulák"-nak nevezett nagyobb egységeket alkottak. Amennyiben az ugyanazon ladulába tartozó iratok (pl. békeszerződések) között semmiféle összefüggést sem lehetett kialakítani, akkor ezeket az iratokat időrendi sorrendbe rakták. Bizonyos mennyiségű időrendi sorrendbe rakott ilyen iratot ,,fasciculus"-oknak nevezett kisebb egységekbe fogtak össze. Az iratokat néha az egész anyagot átfogó sorszámozással, máskor pedig minden fasciculusnál újrakezdődő sorszámozással látták el. Azokban az esetekben, mikor bizonyos iratképző szervek, pl. országgyűlések, országgyűlési bizottságok stb. iratait vették át, minden egyes iratképző szerv anyagát szintén la aulának nevezett egységben fogták össze. Az anyagból az egyes ladulákon belül ilyenkor is fasciculusnak nevezett kisebb egységeket alkottak. Az egyes fasciculusokba azonban az iratok már nem egységes szempontok szerint kerültek, mert egyes esetekben formális szempontok szemmeltartásával, pl. királyi leiratok, vármegyék jelentései, magánosok felterjesztései stb., más esetekben pedig tárgyi szempontok alapján fogták össze az iratokat fasciculusoknak nevezett egységekbe. Amennyiben akár a formális, akár pedig a tárgyi szempontok szerint rendezett iratok mennyisége nagyobb volt, akkor belőlük nem egy, hanem egymásután következő több fasciculust alkottak. A formális szempont szerint rendezett iratokat időrendi sorrendbe rakták, amikor azonban valamely viszonylag kisebb időszakon, (pl. az országgyűlés tartamán) belül több hasonló jellegű, jogállású szervtől (pl. vármegyék, városok, egyházmegyék, magánszemélyek) érkezett iratokat rendeztek, akkor ezeket a formális szempont szerint összefogott iratokat az említett csoportokon belül az iratot küldő neve szerinti abc-sorrendbe rakták, ós úgy számozták le néha fasciculusonként újrakezdődő, máskor pedig több fasciculuson is átmenő sorszámozással. Az Archívum Regniben három levéltár : az Archívum Regni, az Archívum Palatinale és az Archívum Judicum Curiae anyaga nyert elhelyezést. Mind a három levéltár anyagát egyöntetűen laduláknak nevezett nagyobb egységekben helyezték el. Az említett három levéltár laduláinak jelzetelésénél azonban különbségeket tettek. Az Archívum Regni laduláit az abc nagybetűivel jelezték (Ladula A, Ladula B stb.). Mikor pedig kifogytak az abc betűiből, akkor a nagybetűket kettőzve, majd hármazva • folytatták a ladulák jelölését (Ladula AA, Ladula BB stb. Ladula AAA, Ladula BBB stb.). Az Archívum Judicum Curiae anyagának laduláit mindig két, de sohasem egyező nagybetűvel jelölték. (Ladula AB, Ladula BE stb.) Az Archívum, Palatinale laduláit pedig arab szamokkal sorszámozták le. A ladulák jelzése alapján tehát azonnal meg lehet állapítani, hogy a kérdéses anyag a három nagy levéltári egység melyikébe tartozott.
