Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Balázs Péter: A magyar állami levéltárak 1960-ban / 3–22. o.

A magyar állami levéltárak 1960-ban 5 Bizonyos változások történtek a területi felügyelet ellátásában is. Az eddigi felügyelők részbeni tehermentesítésére a szegedi és az egri levéltár vezetője is bekapcsolódott a szomszédos levéltárak munkájának patronálásába. Január 1-től tehát Lengyel Alfréd (Győr) a soproni, szombathelyi és zalaegerszegi, Hadnagy Albert (Szekszárd) a pécsi és kaposvári, Ort János (Fővárosi Levéltár) az esztergomi, székesfehérvári és veszprémi, Oltvai Ferenc (Szeged) a kecskeméti, szentesi és gyulai, Komoróczy György (Debrecen) a szolnoki és nyíregyházi, végül Soós Imre (Eger) a miskolci és sátoraljaújhelyi levéltár felügyeletét látja el. Az év végén a művelődésügyi miniszter 2722/1960. sz. utasításával Levéltári és Múzeumi Főosztályt szervezett, amelyhez a Levéltári és, Múzeumi Osztály tartozik. A főosztály jogkörébe tartozó gazdasági ügyek intézését a Levéltárak és Múzeumok Gazdasági Igazgatósága, a propaganda és kiadványügyeket pedig a Levéltárak és Múzeumok Propaganda Irodája látja el. A levéltárakban dolgozók számában nem történt lényeges változás. Az év eleji 228 főről a létszám 233 főre emelkedett. A Levéltári Osztály 1—2 megürült fővárosi sátust vidéki levéltárnak juttatott. Az időszaki alkalmazottak 210 hónapot kitevő munkája elsősorban az iratrendezést és a selejtezést segítette elő. Az év folyamán csak kisebbmórvű bérkorrekciókra kerülhetett sor, kivéve az Országos Levéltár restauráló műhelyét, ahol a dolgozók 1960. jan. 1-től 20%-os veszélyességi pótlékban részesülnek. Gyűjtőterület ellenőrzése. Iratbegyűjtés A gyűjtőterület irattárainak ellenőrzésére, szakmai segítésére és az iratbegyűjtésre levéltáraink a tervév folyamán a hasznos munkaidő 3,4%-át használták fel. (2189 napot, amelyből 855 napot külszolgálatban töltöttek.) Levéltáraink a gyűjtőterülettel kapcsolatos teendők szokásos ellátása mellett ebben az évben különösen az ellenőrző szervek jegyzékének összeállításával és néhány levéltárban az irattárosok továbbképzésének megindításával végeztek — további feladataik megoldása szempontjából nem kis jelentőségű — munkát. Állami levéltáraink gondoskodása — a párt- és tömegszervezetek, valamint a fegyveres testületek iratainak kivételével — valamennyi történeti értékű és tartós megőrzést érdemlő iratanyagra kiterjed. Nyilvánvaló azonban, hogy nem minden működő szerv rendelkezik olyan iratanyaggal, amelyik történeti vagy levéltári értékkel bír, nem is szólva arról, hogy a kisebb jelentőségű szervekre vonatkozó fontosabb iratok (irányításukra vonatkozó levelek, működésükről szóló jelentések, személyzeti ügyek stb.) a járási vagy megyei felettes szervnél úgyis megtalálhatók. Szükség volt tehát arra, hogy a levéltárak az általuk nyilvántartott nagy mennyiségű (néhány levéltár esetében több ezer) szerv közül kiválasszák ós jegyzékbefoglalják a történeti értékű iratokkal valóban rendelkező fondképzőket. A jegyzékek összeállítása — a fővárosi, győri és szekszárdi levéltárak tapasztalatainak felhasználásával — országosan megtörtént. Bár a jegyzékek felülvizsgálatára és jóváhagyására még ezután kerül sor, adataik összesítése országosan többé-kevésbé már reális képet ad. E szerint a magyar levéltáraknak mintegy 20 ezer szerv irattárát kell ellenőrizniük, amit a jelenlegi létszám viszony ok és közlekedési lehetőségek mellett megfelelő módon képtelenek ellátni. (Eddigi ellenőrzési lehetőségeik mellett legalább